Naiv emberek azt várták, hogy a 18 évesek behívásának ötlete felháborítja Zelenszkij elnököt, aki válaszul rendreutasítja a honfitársai halálára spekuláló tengerentúli politikust − legalább úgy, ahogyan a római pápát szokta. De nem! Az ukrán elnök csendben maradt, és a sorozó tisztjei egyelőre csak a 25 évnél idősebbekre törik rá az ajtót, fogják le őket buszmegállókban, sportrendezvényeken vagy autóparkolókban.
A 18 évesek behívásának felemelő gondolata eszünkbe juttatja, hogy
a második világháború vége felé a fiatal németeket tömörítő Hitlerjugendet is felhasználták a harcoló, nagy veszteségeket szenvedő német alakulatok utánpótlására. A Hitlerjugend egyik szervezete (das Deutsche Jungvolk) a 10–14 éves fiúkat fogadta be, míg a közismert Hitlerjugend a 14–18 éves korosztályból verbuválódott.
A militarista ifjúsági szervezetnek 1943-tól önálló SS-páncéloshadosztálya is volt, de mint köztudott, ennek bevetése sem segített Hitleren, a nácik elveszítették a háborút.
Vajon az amerikai demokratáknak és brüsszeli szövetségeseiknek valóban annyira fontos a nem létező ukrajnai demokrácia védelme, hogy további tíz- és százezrek életét is beáldoznák érte? Tisztázzuk, szó sincs itt a demokrácia védelméről. Lehet firkálni, fecsegni a nemzetközi jogról, a határok sérthetetlenségéről, de mindenki tudja, hogy Ukrajnában idegen érdekek érvényesítéséről van szó. Ezt a háborút a Nyugat gátlástalan térhódítása és Oroszország provokálása idézte elő.
Antony Blinkent nem érdekli, ha a fiatal ukrán korosztály is rámegy az értelmetlen erőpróbára. Ő is az ukrajnai háború eszkalációjának a híve, s ebben megbízható partnere Joe Bidennek, a demokratáknak, a brüsszeli „elitnek” és Mark Rutte NATO-főtitkárnak. Szerintük az erő pozíciójából kell elkezdeni a béketárgyalásokat. Arról nem beszélnek, hogy a fegyvergyártásból és -eladásból mekkora hasznuk származik, és persze arról sem, hogy miért keresztezik a hamarosan hivatalba lépő Donald Trump terveit.
Biden pártjának elképesztő lépései egyébként sokat elárulnak az úgynevezett nyugati demokrácia valódi természetéről. Az elnökválasztás előtt a demokraták, bírói segédlettel mindent elkövettek a republikánus Trump indulásának megakadályozására. Ez végül kudarcba fulladt, de a média segítségével folytatott rágalomhadjárattal sikerült oly mértékben felizgatni az amerikai társadalom felizgatható részét, hogy egy eszement merénylő megpróbálta lelőni Trumpot.
A kampány alatt a fősodratú orgánumok sűrűn közölték a demokrata elnökjelölt, Kamala Harris győzelmét sejtető közvélemény-kutatási adatokat, amelyek alapján a globalisták mindenfelé Harris sikerét várták. Azután csalódniuk kellett, mert Orbán Viktor barátja, Donald Trump lett a befutó.
Biden és elvbarátai látszólag beletörődtek a vereségbe, de november 5. után maradt még két és fél hónapjuk, amit a saját szájízük szerint kívántak kamatoztatni.
Azt hihetnénk, hogy a még nem teljesen szenilis elnök megelégedett az amerikai rakétákkal kapcsolatos döntéssel, mert már evvel is bevonulhatott a legújabb-kori történelembe. Neki azonban ennyi nem volt elég − hozzájárult a világ nagy részén betiltott, alattomos taposóaknák átadásához is. És tévedett, aki azt gondolta, hogy ezt már nem lehet überelni. Dehogynem.
Biden, a gondos apa, elnöki kegyelmet adott Hunter nevű, 54 éves fiának. Erre valóban nagy szüksége volt a „gyereknek”, mivel egy esküdtszék bűnösnek találta tiltott fegyverbirtoklás és hamis nyilatkozat miatt. Ez az ügye azonban eltörpült ahhoz képest, hogy 1,4 millió dollárnyi adót nem fizetett be az államnak. Hunter egy vádalku keretében beismerte bűnösségét, de így is kaphatott volna 17 évet.
Ettől mentette meg az elnöki kegyelem. De vajon ki kegyelmez meg az ukrajnai frontokra vezényelt szerencsétlen ukránoknak?
A szerző író, újságíró
