Az első világháborút lezáró versailles-i egyezményeknél a százat is meghaladta a különböző országokból delegáltak száma, akik társaságaik tagjai voltak, és folyamatos egyeztetésük döntően befolyásolta egy sor kérdés megoldását a békeegyezményekben. Ennek az angolszász elitnek a máig tartó leágazását jelenti az amerikai Council on Foreign Relations (CFR), amelyet 1921-ben hoztak létre, és amely az elmúlt száz évben az USA kül- és pénzügyi politikáját folyamatosan meghatározta. A CFR és az 1954-ben létrehozott és jórészt szintén titkosan működő Bilderberg-csoport a Trilaterális Bizottság legfőbb meghatározója. 

George Soros benne van mind a CFR-ben, mind a Bilderberg-csoportban állandó meghívottként, de nem ezért merül fel a hasonlóság az ő és Cecil Rhodes tevékenysége között. Soros alapítványának honlapja szerint 129 országban vannak tagszervezeteik, a központokban (New York, Washington, London, Berlin, Brüsszel stb.) ezerfős apparátussal, a 129 országban további három-négyezer fizetett emberrel, akiket az NGO-hálózataik (Helsinki Bizottság, Amnesty International stb.) sokaságának fizetett bizalmasai egészítenek ki. Ezeket pedig az EU intézményeibe már áttelepült embereik és a baráti kormányzatok idején az egyes országok egyetemi rendszereibe beépült további hálózataik egészítik ki. Összességében ez a több tízezres nagyságrendet is eléri, külön regionális alközpontokkal Európában, Ázsiában, Latin-Amerikában és a hatalmas Afrika több régiójában összekötve. Mint egy fegyelmezett hadsereg működik ez a glóbuszt átfogó alapítványi NGO-hálózat. 

Bátran elmondhatjuk, hogy a Cecil Rhodes által kialakított Round Table titkos társaságok rendszere óta – amely az 1900-as évek első felében a világpolitikát döntően befolyásolta – csak ez a nagy befolyású magánhatalmi rendszer tudja megközelíteni annak erejét. Így sürgető a kérdés, hogy mikor jön már egy új Carroll Quigley, aki feltárja nekünk a mostani magánhatalmi világrendszer e központi elemét. Cecil Rhodes és George Soros összefüggésbe állítása ennek a feltáró szellemi munkának a kiindulópontja lehet.

Talán lehet úgy prognosztizálni, hogy ahol már eddig is létrejött az országon belüli elitek Soros-birodalom elleni lázadása, ott az eddig Sorost segítő amerikai államhatalmi nyomás megszűnik majd, és mint nemzetbiztonsági kockázatot lehet kezelni Soros itt kiépített hálózatait. Ezt eddig még felvetni sem lehetett.

A szerző professor emeritus