A globális uralmi rend kiépülését kutatva harmadszor kerül az utamba Carroll Quigley 1966-os monumentális műve, a Tragedy and Hope, melynek 1300 oldalát az ember nem veszi csak úgy maga elé, ha nem kap külön ösztökélést rá. Én a holland nemzetközi politikatörténeti kutatótól, Kees van der Pijltől kaptam ezt először. Ő a nyugati elitek 1600-as évek végétől kezdődő küzdelmeinek bemutatásánál jelzi, hogy az ekkortól élre törő angol elit, miközben legyűrte és összeolvadt a korábban domináló holland pénzügyi elittel, majd Napóleon kiiktatásával a sok száz éves francia akadályt is elhárítva a tengerek, és ezzel a világkereskedelem és a pénzügyi rendszer urává válva az 1800-as évek végétől feljövő Egyesült Államok angolszász pénzügyi elitjével olvadt össze.
Ezt az utolsó nagy globális elitformálódást, mely az 1950-es évektől a nyugati világ, majd a szovjet birodalom legyűrése után a teljes glóbusz uralását biztosította, az angol Cecil Rhodes által szervezett Round Table (Kerekasztal) nevű titkos társaság tette lehetővé.
Ennek leírását Pijl főként Quigley művére alapozta, és Quigley azért autentikus ez ügyben, mert műve 1966-os megírása előtt húsz éven át ennek a nyugati világot átszelő titkos társaságnak a legbelső körig bejutó tagja volt, és a legteljesebben egyet is értett törekvéseikkel. Csak éppen született kutatóként azzal nem értett egyet, hogy e pompás célokra törekvő világuralomnak miért kell titkosan kiépülni, mert ez a demokrácia alapvető elveivel áll szemben, melyeket Quigley éppolyan értékesnek tartott.
Bár Rhodes 1902-ben meghalt, de addigra a brit dél-afrikai gyarmaton kiépített gyémánt- és aranybányák révén a világ egyik leggazdagabb emberévé vált. Egy ideig még miniszterelnök is volt, és Rhodesia néven egy ország viselte a nevét sok évtizeden át. Örökségéből bizalmasa, Alfred Milner az angol nyelvű világ, benne Afrika, Kelet-Ázsia és Közép-Amerika brit gyarmati területeinek nagy részén szorgalmasan kiépítette a titkos társasági hálózatuk sejtjeit. Az eljárás – sok mindent a szabadkőművesektől átvéve – a Rhodes által elkezdett úton haladt, az eredetileg az Oxfordi Egyetemen kiválogatott diákok ideológiai trenírozása, majd a legtehetségesebbek pozícióhoz juttatása, ellenőrzésük és irányításuk mellett. Később ugyanezt az eljárást Dél-Afrikában a Rhodes University révén megismételték, és így tovább a befolyásuk alá vont újabb és újabb szellemi centrumokkal.