A TikTok. Az volt. Meg az oroszok. A TikTok amúgy kínai. Értik már? Persze, hogy értik. De azért részletezem kissé.
Ez itt, amiről most beszélünk, Románia. Már hosszú-hosszú évtizedekkel ezelőtt azt mondta egy svájci diplomata, hogy románnak lenni foglalkozás, ebből afféle szállóige lett, kőkorszaki mém, miegyéb.

Az oroszok teleírták a 85 százalékban tinédzserek által használt TikTokot mindenféle leplezett politikai üzenetekkel, és ezért győzött az elnökválasztás első fordulójában a szélsőséges meg veszélyes, meg Európa-ellenes, meg leginkább EU-ellenes és még annál is inkább háborúellenes csúnya bácsi.

Jegyezzük meg egy életre: a demokrácia sokkal fontosabb annál, mint hogy a népre bízzuk. Ez az újbeszél és az újdemokrác.

És akkor lássuk a valóságot:

„Választottunk jelölteket, tanácsokat adtunk, pénzeltük a pártjaikat, megterveztük a kampányukat, lefizettünk médiákat, és megfélemlítettük a riválisaikat” – írja Stephen Kinzer, a The New York Times egykori tudósítója, a Brown University kutatója Több mint száz éve hekkelünk meg választásokat című cikkében.

Kinzer felidézi, az első akciók egyike Kubában zajlott 1898-ban, miután amerikai támogatással megbuktatták a spanyolok rendszerét. Amerika megrendezte a választást, szerzett egy jelöltet, és megtiltotta az indulást mások számára. Két évvel később Amerika elfoglalta Hawaiit, és elintézte, hogy a helyiek ne szavazhassanak.

A hidegháború alatt a választások befolyásolása a CIA egyik fő feladata volt. A szervezet első akcióinak egyike az volt, hogy biztosították, az általuk támogatott párt nyerjen Olaszországban 1948-ban. Rávették például az Amerikában élő olaszokat, hogy írjanak leveleket a rokonaiknak: elapadhat az amerikai támogatás, ha nem a megfelelő párt nyer. A művelet sikeres volt.

1953-ban Amerika Dél-Vietnámban is az elnöki székbe juttatta jelöltjét, Ngo Dinh Diemet. A terv szerint az országos választásokat is neki kellett volna nyernie, de amikor világossá vált, hogy nincs esélye, lefújták a választást. Ehelyett a CIA megszervezett egy népszavazást, amin nem lehetett ellene kampányolni, így 98,2 százalék támogatta az uralmát. Az amerikai nagykövet szerint a népszavazás nagy siker volt.

1955-ben a CIA egymillió dollárral támogatta az Amerika-párti jelöltet Indonéziában. Két évvel később Libanonban is hatalomra segítették jelöltjüket. 1965-ben a Dominikai Köztársaságot rohanta le Amerika, miután olyan jelöltet választottak, akit elfogadhatatlannak tartottak.

A következő, 1970-es chilei beavatkozás már sokkal súlyosabb volt, amikor nem sikerült megakadályozni, hogy a szocialista Salvador Allende jusson hatalomra. A CIA fegyvereket juttatott olyanoknak, akik agyonlőtték René Schnei­dert, a hadsereg vezetőjét, mert nem akart katonai puccsot vezényelni. A következő években folyamatos gazdasági nyomást helyeztek Chilére („sikoltson a gazdaságuk”, mondta Nixon), míg végül tényleg megtörtént a katonai ­puccs, amit Pinochet tizenhét éves diktatúrája követett. Egy amerikai tisztségviselő azt mondta, a beavatkozásra a „chilei nép hülyesége ­miatt volt szükség”.

Nicaraguában az 1984-es elnökválasztáson is volt egy Amerika-barát jelölt, de amikor kiderült, hogy veszíteni fog, inkább kivonták a versenyből, mondván, nem elég demokratikus a választási rendszer. 2009-ben Hondurasban buzdította a CIA a katonai puccsot, ami megdöntötte az elnököt, majd támogatták azt a választást, amin nem indulhatott.

2014-ben Ukrajnában hangfelvétel is készült arról, hogy Victoria Nuland, a külügyminisztérium magas rangú tisztségviselője és a kijevi nagykövet arról beszélgetnek, ki lenne a legmegfelelőbb jelölt és milyen stratégiát kövessen az ellenzék.

Fentiek az újbeszél és az újdemokrác leghitelesebb hazai képviselőjének, a 444-nek a cikkéből valók (őket magukat szintúgy Amerikából pénzelik), a cikk 2017. január 17-én, 6.40-kor jelent meg.

Elég alapos munka, szó se róla, s csak annyit tehetünk hozzá, hogy a választások befolyásolását ugyanez az Egyesült Államok előszeretettel gyakorolja Magyarországon is, leginkább 2022-ben tett erre erőteljes kísérletet, pénzek és miegyebek, „mikroadományok” és DatAdat, Ficsor Ádám és Bajnai, Action for Democ­racy és Korányi Dávid, most pedig David Pressman és Polyák Gábor és 444 és Magyar Hang.

Felhívnám a figyelmet továbbá a már idézett 444-es cikkben szereplő mondatra – erre: 

Ugye megmondtam? A demokrácia sokkal fontosabb annál, mintsem a hülye népre bízzuk. Így és ezért történt és történik most minden Romániában. Mert a hülye nép elb…szta.

És hamar megcsörrentek a megfelelő telefonok a megfelelő helyeken, és a megfelelő helyekről a megfelelő telefonokon felhívták aztán a romániai megfelelő helyeket és megfelelő telefonokat. Például a román alkotmánybíróságot. Három nappal azután, hogy hülyeségeket beszélt és hülye ítéleteket hozott a választás első fordulójának helyben hagyásával.

Az Egyesült Államok a legtöbb támaszpontot, katonát és fegyvert éppen Romániába telepítette és állomásoztatja az utóbbi években. Hát csak nem gondolja bárki, hogy mindezt csak úgy hagyja veszendőbe menni? Hogy is fogalmazott annak idején Victoria Nuland? (Ezt a fentebb idézett 444-es cikk természetesen nem idézi…) Szóval a mi kis Victoriánk azt mondta: 

A forradalom alatt természetesen a majdani puccs értendő, amelynek során eltávolították az oroszbarát vezetést és helyére ültették a farkával zongorázó ripacsot. Mert hát, 

És láss csodát! Hát nem ez zajlik éppen, szóról szóra most, a szemünk előtt? De igen, pontosan ez zajlik!

És akkor jönnek a hülye románok, és beszavaznak az első fordulóban egy nímandot, aki még a végén keresztbe tenne a remek terveknek. Na nem! Nosza, állítsuk csak fel az újbeszél narratívát, TikTokról meg orosz beavatkozásról, a győztest zárjuk ki, a támogatóit tartóztassuk le, háborodjunk fel a kiosztott pénzeken (pénzt csak mi oszthatunk, és csak annak, akinek mi akarunk, lásd még Korányi Dávid meg az összes többi), szóval, építsük fel az újbeszél hazugságcunamit, tegyük gyorsan az újbeszélünk járszalagjára a parászkaborókákat meg szilylacikákat, és büszkén jelentsük ki: ez az újdemokrác.

Továbbá: „A háború: béke”. Valamint: „Négy láb rossz, két láb jó”. És a többi.

Jaj! Majdnem elfelejtettem! 

Hát, nagyjából ennyit akartam elmesélni. Hogy tudjuk. És el ne felejtsük. És soha ne bizonytalanodjunk el, hanem legyünk büszkék, amiért ezekhez nekünk semmi közünk.