Hugo Chávez venezuelai elnök 1998-ban egy új alkotmányt akart létrehozni, de a hatályos alkotmány szerint ezt csak kétharmados parlamenti többséggel tudta volna megtenni, mellyel nem rendelkezett. Mozgástere bővítésére ezért az általa kinevezett kormány kiadott egy rendeletet, mely alapján Chávez parlamenti többsége alkotmányozó gyűlést hívott össze bizalmi embereikből és jogászaikból, hogy az általuk elkészített alkotmányszöveget majd a parlament kikerülésével közvetlen népszavazás fogadja el. Olyan többséggel és szabályokkal, melyeket az alkotmányozó gyűlés majd szuverén módon maga állapít meg, állítva, hogy egy teljesen új alkotmány esetén a régi alkotmány és az ezen nyugvó szabályok már az alkotmányt elfogadó népszavazáson sem jöhetnek számba és játszhatnak szerepet.
Ezután a kormány megkérdezte az alkotmányossági kérdésekben illetékes ottani legfelsőbb bírósághoz, hogy megteheti-e ezt alkotmányosan. A hozzá közel álló bírói többség úgy érvelt, hogy a hatályos alkotmány a kizárólag parlament általi alkotmánymódosítást és teljesen új alkotmány létrehozását előírva értelmezhető úgy is, hogy ténylegesen hallgat a közvetlenül a nép által létrehozható új alkotmányról. Ám mivel minden hatalom a népé, így e hallgatás nem jelenthet tilalmat, és így alkotmányosnak ismerte el Chávez tervét, mely aztán meg is valósult. Ennek révén úgy lépett át a hatályos alkotmányon, hogy ehhez nem volt meg az abban előírt felhatalmazása és az ahhoz szükséges parlamenti többsége. Ténylegesen persze ez minden bevett elmélet szerint szemben állt az alkotmánnyal, hiszen az kizárólag csak a minősített többségű parlament alkotmányozó hatalmát rögzítette, de az egyszerű kormánytöbbség birtokában és az így ellenőrzése alatt álló állami erőszakszervezetekkel Cháveznek elég erő állt a rendelkezésére, hogy az alkotmánypuccsot végrehajtsa.
Azóta a megoldást átvették Latin-Amerikában Ecuador és Bolívia új alkotmányai is.
Összességében kijelenthető, hogy így a hatályos alkotmányt egy puccsot jelentő alkotmányértelmezéssel kikerülve egy egyszerű többséget elért kormányhatalom is megkísérelheti a teljes korábbi közjogi rendet és alkotmányt lecserélni.
Megpróbálhatják-e ezt Európában is? Bár a hatályos alkotmány átlépését jelentené egy ilyen alkotmányozási út Magyarországon is, de a mainstream szellemi-politikai áramlatokat ismerve a nyugati világban még a legnagyobb jogsértés esetén is csak a hazai ellenállásban lehetne bízni ilyen fejlemények esetén. A hazai alaptörvényt tehát védeni kell, és az ilyen tervek esetén az alkotmánybírák általi védelem már kevés, ehhez már az erre létrehozott alkotmányvédelmi hivatalok jöhetnek csak szóba.