Az ellenzék nem tett le az alkotmánypuccsról

Hugo Chávez venezuelai elnök 1998-ban egy új alkotmányt akart létrehozni, de a hatályos alkotmány szerint ezt csak kétharmados parlamenti többséggel tudta volna megtenni, mellyel nem rendelkezett. Mozgástere bővítésére ezért az általa kinevezett kormány kiadott egy rendeletet, mely alapján Chávez parlamenti többsége alkotmányozó gyűlést hívott össze bizalmi embereikből és jogászaikból, hogy az általuk elkészített alkotmányszöveget majd a parlament kikerülésével közvetlen népszavazás fogadja el. Olyan többséggel és szabályokkal, melyeket az alkotmányozó gyűlés majd szuverén módon maga állapít meg, állítva, hogy egy teljesen új alkotmány esetén a régi alkotmány és az ezen nyugvó szabályok már az alkotmányt elfogadó népszavazáson sem jöhetnek számba és játszhatnak szerepet.

Ezután a kormány megkérdezte az alkotmányossági kérdésekben illetékes ottani legfelsőbb bírósághoz, hogy megteheti-e ezt alkotmányosan. A hozzá közel álló bírói többség úgy érvelt, hogy a hatályos alkotmány a kizárólag parlament általi alkotmánymódosítást és teljesen új alkotmány létrehozását előírva értelmezhető úgy is, hogy ténylegesen hallgat a közvetlenül a nép által létrehozható új alkotmányról. Ám mivel minden hatalom a népé, így e hallgatás nem jelenthet tilalmat, és így alkotmányosnak ismerte el Chávez tervét, mely aztán meg is valósult. Ennek révén úgy lépett át a hatályos alkotmányon, hogy ehhez nem volt meg az abban előírt felhatalmazása és az ahhoz szükséges parlamenti többsége. Ténylegesen persze ez minden bevett elmélet szerint szemben állt az alkotmánnyal, hiszen az kizárólag csak a minősített többségű parlament alkotmányozó hatalmát rögzítette, de az egyszerű kormánytöbbség birtokában és az így ellenőrzése alatt álló állami erőszakszervezetekkel Cháveznek elég erő állt a rendelkezésére, hogy az alkotmánypuccsot végrehajtsa.

Azóta a megoldást átvették Latin-Amerikában Ecuador és Bolívia új alkotmányai is.

Összességében kijelenthető, hogy így a hatályos alkotmányt egy puccsot jelentő alkotmányértelmezéssel kikerülve egy egyszerű többséget elért kormányhatalom is megkísérelheti a teljes korábbi közjogi rendet és alkotmányt lecserélni.

Megpróbálhatják-e ezt Európában is? Bár a hatályos alkotmány átlépését jelentené egy ilyen alkotmányozási út Magyarországon is, de a mainstream szellemi-politikai áramlatokat ismerve a nyugati világban még a legnagyobb jogsértés esetén is csak a hazai ellenállásban lehetne bízni ilyen fejlemények esetén. A hazai alaptörvényt tehát védeni kell, és az ilyen tervek esetén az alkotmánybírák általi védelem már kevés, ehhez már az erre létrehozott alkotmányvédelmi hivatalok jöhetnek csak szóba.

Hadd jelezzem, hogy a leírtak nem pusztán elméleti meditációk!

A balliberális magyar ellenzéknek már a 2014-es választások előtt ilyen irányú, pontos tervei voltak, és egy csekély többségű választási győzelemben bízva így írt egy vezető jogász aktivistájuk a Magyar Narancs 2011/17. számában: „És mivel nem lesz kétharmada a parlamentben, nemigen nyúlhat más eszközhöz, mint a népfenség intézményéhez, a népszavazáshoz. A Fidesz arra fog hivatkozni, hogy maga az alaptörvény zárja ki saját módosítását népszavazás útján, az új miniszterelnök pedig úgy fog érvelni, hogy a népfelséget semmi sem írhatja felül, és ezzel szemben a Fidesznek sem lesz könnyű népszerűen érvelnie. Az Országgyűlés kiírja a népszavazást, az új alkotmány pedig majd kizárja, hogy az Alkotmánybíróság ezt felülbírálja, ha ezeknek szabad volt, azoknak miért ne lenne szabad.”

Látni kell, hogy ez terv azóta is él, érvényben volt 2018-ban és 2022-ben is a választások előtt, és egy feles többséggel végbemenő átfordulás után ezt a kétharmadosság félretolásának útjaként hirdették. Ténylegesen persze ez egy alkotmánypuccs lenne. De különösebb vitát nem keltett akkor sem az alkotmányjogász körökben, sem a jobboldali szellemi elit holdudvaraiban. Pedig egy feles átfordulás mostanság már reálisabb, mint korábban volt, és a fent vázoltak révén akkor ezt nemcsak egy feles átfordulásként megszerzett korlátozott kormányhatalomként kívánják felfogni, hanem a teljes közjogi rendet leváltó, korlátlan hatalomként. Ha pedig ez az alkotmánypuccs egy feles kormányhatalom birtokában reális veszély, akkor eléggé célszerűnek tűnik, hogy

már most egy reteszt kellene ez elé illeszteni egy sürgősen elfogadott Btk.-kiegészítés formájában, mely kimondja, hogy alkotmánymódosítás vagy új alkotmány készítése a hatályos alkotmányos rend szerint kizárólag az Országgyűlésben az erre előírt módon lehetséges. Az ezt kikerülő út alkotmányellenes és bűncselekményt valósít meg.

Az alkotmányos államot tehát két szinten lehet erőszakkal felborítani: az egyik a már régóta ismert államcsíny a kormányhatalom szintjén, ám létrejött ennek egy másik formája is az alkotmányozó hatalom szintjén, ez pedig az alkotmánypuccs.

A szerző professor emeritus