Hadd jelezzem, hogy a leírtak nem pusztán elméleti meditációk! 

A balliberális magyar ellenzéknek már a 2014-es választások előtt ilyen irányú, pontos tervei voltak, és egy csekély többségű választási győzelemben bízva így írt egy vezető jogász aktivistájuk a Magyar Narancs 2011/17. számában: „És mivel nem lesz kétharmada a parlamentben, nemigen nyúlhat más eszközhöz, mint a népfenség intézményéhez, a népszavazáshoz. A Fidesz arra fog hivatkozni, hogy maga az alaptörvény zárja ki saját módosítását népszavazás útján, az új miniszterelnök pedig úgy fog érvelni, hogy a népfelséget semmi sem írhatja felül, és ezzel szemben a Fidesznek sem lesz könnyű népszerűen érvelnie. Az Országgyűlés kiírja a népszavazást, az új alkotmány pedig majd kizárja, hogy az Alkotmánybíróság ezt felülbírálja, ha ezeknek szabad volt, azoknak ­miért ne lenne szabad.”

Látni kell, hogy ez terv azóta is él, érvényben volt 2018-ban és 2022-ben is a választások előtt, és egy feles többséggel végbemenő átfordulás után ezt a kétharmadosság félretolásának útjaként hirdették. Ténylegesen persze ez egy ­alkotmánypuccs lenne. De különösebb vitát nem keltett akkor sem az alkotmányjogász körökben, sem a jobboldali szellemi elit holdudvaraiban. Pedig egy feles átfordulás mostanság már reálisabb, mint korábban volt, és a fent vázoltak révén akkor ezt nemcsak egy feles átfordulásként megszerzett korlátozott kormányhatalomként kívánják felfogni, hanem a teljes közjogi rendet leváltó, korlátlan hatalomként. Ha pedig ez az ­alkotmánypuccs egy feles kormányhatalom birtokában reális veszély, akkor eléggé célszerűnek tűnik, hogy 

Az alkotmányos államot tehát két szinten lehet erőszakkal felborítani: az egyik a már régóta ismert államcsíny a kormányhatalom szintjén, ám létrejött ennek egy másik formája is az alkotmányozó hatalom szintjén, ez pedig az alkotmánypuccs.

A szerző professor emeritus