Amióta megtudtuk, hogy az amerikai választók elsöprő többséggel választották meg Donald Trumpot, számoltuk a napokat. Aztán végre eljött január huszadika, és nem is kellett csalódnunk. Az új elnök hatalmas energiával látott neki a munkának. Megkezdődött a normalitás, a józan ész restaurációja.
Mi, magyarok örömmel nyugtázhatjuk, hogy az elmúlt években nem mi ültünk fordítva azon a bizonyos lovon, nem mi hajtottunk szembe a forgalommal a képzeletbeli autópályán. Amerika ismét megmutatta az erejét. Volt bátorsága szembefordulni a neomarxista, ultraliberális úthengerrel. Az elnök pedig megkezdte szisztematikusan beváltani a választási ígéreteit.
Ezért aztán joggal érezhetjük azt, hogy végre mi is kiszabadulunk a szorításból. A présből, hiszen már Pressman nagykövet is lassan múló emlék lesz. Azonban, mielőtt hátradőlhettünk volna, kiderült, hogy nincs még vége a küzdelmünknek. Ilyen egyértelmű figyelmeztetésként kell értékelnünk az elmúlt héten magyar iskolák százait ért fenyegetéscunamit. Első ránézésre úgy tűnt, hogy radikális iszlamisták célkeresztjébe kerültünk. A fenyegető szöveg faék egyszerűségű üzenete szerint a bevándorlásellenes magyar politika, a határ lezárása indította be őket.