Tavaly búcsúztunk el a társadalomtudományi gondolkodás egyik szürke eminenciásától, Vass Csabától, a Tanítótól, ahogy a Magyar Hírlap nekrológja nevezte a kivételes lényeglátással megáldott tudóst, akit a legbátrabb és legszókimondóbb elemző-közgazdász, Bogár László is a legmesszebbmenő tisztelet hangján említett mindig. A Fennvalónak hála évek hosszú során volt alkalmam egy önképzőkörnek is felfogható törzsasztal ülésein részt venni, ahol Vass Csaba visszatérő gondolata az volt, hogy amíg a globalista erők hazai lerakatának, az SZDSZ-nek a szemantikai és hermeneutikai diktatúráját meg nem szüntetjük, amíg nem lehetünk urai saját fogalmaink jelentésének és értelmezésének, amíg a magyarsággal szemben ellenséges erők szabják meg a szalonképesség és a kimondhatóság határait, addig lehetetlen a magyar kibontakozás.

Tagadhatatlan, hogy hatalmas utat tettünk meg ezen a téren. A kilencvenes években még üvöltözhetett Kornis Mihály Bayer Zsoltnak a telefonba arról, hogy az általa is képviselt ötezer értelmiségivel senki nem akaszthat tengelyt, mert másnap fasisztának bélyegzik és ellehetetlenítik. Az SZDSZ megszűnt ugyan, de szellemisége tovább él az ellenzéki térfél globalista, ballib pártjaiban, médiahatalmuk sem csekély, különösen, ha figyelembe vesszük a nemzetközi hátszelüket, viszont a szemforgató, farizeus áljobboldaliak szűk csoportját leszámítva diktálni már nem tudnak senkinek.

1992. augusztus 20-a után még országos hajtóvadászatot indíthattak Csurka István ellen, akinek aznap megjelent emlékezetes dolgozatáról nemrégiben Szájer József mondta el Jeszenszky Zsolt mikrofonja előtt, hogy újraolvasva alig talált kivetnivalót benne. Az egykori Keménymag, a mai Politikai hobbista s a Hajóágyú szellemi köre teljes nyíltsággal méltatja ismételten Prónay Pál nyugat-magyarországi felkelésben játszott szerepét, csendőrlaktanya nyílt Ópusztaszeren, fősodratú jobboldali sajtóorgánumokban elismerő elemzések jelennek meg Horthy Miklós politikai örökségéről, állhat a kormányzónak több köztéri szobra, neveztek el utcát Wass Albertről több településen is, akinek bonyhádi szoboravatásán Kövér László mondott olyan összefoglaló beszédet, mely zsinórmérték lehet minden magyarul érző ember számára.

Az említett nagy ívű eszmefuttatásából két mozzanatot emelnék ki. Az egyik a sokat emlegetett Patkányok honfoglalása című Wass Albert-írásnak a megfelelő kontextusba helyezése. Aki olvasta az írófejedelem legfontosabb műveit, különösképpen az Átoksori kísérteteket, tudhatja, hogy jó nyomon jár a magyar házelnök, amikor ellentétben a Wass Albertet sovinisztának vagy akár fasisztának bélyegző rágalmazókkal, e történetet náci- és kommunistaellenes tanmesének nevezi.

A másikat gondolatot hadd idézzem szó szerint: „A hazugság népe ma is megosztónak nevezi őt. A magyarság szereti, míg a magyarság ellenségei és árulói gyűlölik az írót. Ez az úgynevezett megosztás, amely által Wass Albert nemcsak a kortársait segítette a tisztánlátásban, hanem halála után az utókort is segíti.” Aki tudja, hogy micsoda boszorkányüldözés folyik holtában is az író ellen a román fennhatóság alatt álló területeken egy koncepciós perben született, dokumentáltan igazságtalan ítélet alapján, az ellen az író ellen, aki az egyszerű román emberekről megejtő szeretettel és empátiával írt, aki számon tartja, hogy a román rendőrség és ügyészség zaklatta a Wass Albert-felolvasások és -előadások szervezőit, hogy magánterületen felállított szobrát is el kellett távolítani, az azt is tudja, hogy Kövér László ismét fején találta a szöget.

Wass Albert neve mégis indulatokat kelt a baloldalon, aminek még véletlenül sem az író művei képezik a motivációs bázisát, hanem a hisztéria, amit külső és belső ellenségeink keltenek körülötte. Miként a magyar alaptörvény ellen is olyanok verték a tamtamot külföldön, akik megnyilvánulásaikból ítélve el sem olvasták annak szövegét, Wass Albertet is úgy támadják és nácizzák a Karácsony Gergely-félék, hogy zömük aligha olvasott tőle bármit.

Visszatérve az alapgondolatra, a Donald Trump által megnyitott új történelmi korszak nemcsak külpolitikai síkon ígér a magyarságnak nagyobb mozgásteret, az országnak nagyobb súlyt, gazdasági szinten pedig fellendülést, hanem új erőt adhat azoknak, akik a magyar történelmet és irodalmat magyar szemmel nézik és olvassák, akik megszabadítanák a magyar közgondolkodást a kommunista és a balliberális beidegződésektől.