Az egész kérdésnek pedig van egy másik vetülete is: 

Ez pedig jóformán tudomány. Hiszen (jó) politikusként azokhoz is tudnom kell szólni, azok számára is láthatóvá kell válnom, akik nincsenek velem egy véleményen, nem egyezik az elképzelésünk a világ fontos dolgairól. Tudnom kell azt, hogy kivel ülök le vitatkozni, melyik műsorba ülök be, melyik újságírónak adok interjút és hogyan – ehhez pedig ismernem a média természetét kívül-belül, oda és vissza.

A médiaegyensúly felborításával ellenzéki oldalról sokat vádolt Fidesz-kormány épp hogy rengeteget tett annak érdekében, hogy mindenkihez eljusson azoknak a döntéseknek és történéseknek a híre, ami a magyarok életét alapjaiban határozza meg. Az elődeihez képest egészen egyedülálló módon bevezette a Kormányinfót, ahol minden héten, bármilyen médium képviselői, jóformán korlátlan időkeretben kérdezhetnek a Miniszterelnökséget vezető minisztertől bármit. Tarlós István főpolgármestersége alatt erre a mintára tartott szintén hetente Budapestinfót, amire sem előtte, sem most nincs példa. Ha valaki, akkor Karácsony Gergely szinte soha, vagy csak nagyon ritkán ad interjút – Budapestinfónak pedig se híre, se hamva.

Sokszor vádolják Orbán Viktort azzal, hogy nem nyilatkozik a médiának – nos, 

Mikor Strasbourgban a magyar uniós elnökséget védte – bár nem újságírók kereszttüzében, de –, a teljes magyar uniós politika előtt adott számot parlamenti keretek között Magyarország munkájáról, és állta a sarat olyan helyzetben, amikor jóformán mindenki ellene volt. A legkevésbé sem kiegyenlített körülmények között.

Ehhez képest éppen 

Az ominózus Partizán-interjúban azt vetette a kérdező, Gulyás Marci szemére, hogy neki nincs saját médiuma, ő kizárólag a saját felületein tudja kommunikálni a mondandóját. Ez azonban a legkevésbé sem a média hibája: Magyar Péter fél. A leginkább attól, hogy olyan helyzetbe hozzák, ami számára kínos, ilyenből pedig jócskán akad. Tele van kétes ügyekkel, nem egy esetben bűncselekmény gyanúja merült fel vele szemben, nincs a zsebében muníció, eredmény, amit fel tud mutatni, egyetlen kérdésben hangos és magabiztos csupán: amikor az ellenfeleit kell különféle kitalált és hazug vádakkal illetni olyan helyzetekben, amikor azoknak esélyük sincs magukat megvédeni. 

Magyar Péter és a Tisza Párt tegnap tartotta egész napos nagygyűlését, amire kapásból nem engedtek be számos jobboldali médiumot. Ezek közül, ha valamelyik kérdezni szeretne tőle, a legtöbb esetben kategorikusan elzárkózik előle, az írásban érkezett kérdésekre pedig rendre nem érkezik válasz. A hétvégi kongresszus jelmondata azonban a Vissza Európába lett, Tarr Zoltán, a párt EP-képviselője pedig a szeretet és az összefogás fontosságát hangsúlyozta, szerinte nem pártok állnak egymással szemben, hanem a nemzet és a Fidesz-kormány.

Nos, nem igazán. 

 Egy olyan miniszterelnök, aki megsértődik, ha nem glóriát fonnak köré, hanem értelmes és jogos kérdést tesznek fel neki? Aki kizárja a média egyik felét alapból a nyilvános rendezvényeiről? Ezzel egyébként az ország egy jelentős részét is az ajtón kívül hagyja – mit gondol, ezek az emberek nem lesznek Magyarország állampolgárai, ha véletlenül egyszer valahogyan miniszterelnök lesz?

Nem túl rózsás a jövőkép, amit előrevetít. És nem csak azok számára, akik nem támogatják a baloldali „messiást”. Jóformán mindenkire cudar évek várnak, aki éppen rossz hangulatában találja meg Magyar Pétert, és nem lesz könnyű jól időzítenie. Az ugyanis, aki úgy érzi, mindenki az ellensége, folyamatosan gyanakszik és fenyegetve érzi magát. Ami pedig végképp ijesztő, hogy ehhez az állapothoz Magyar Péternek nem kellett sok idő, hogy elérje. Elég volt egy év!