Az egész kérdésnek pedig van egy másik vetülete is:
annak, aki politikai vagy közéleti pályára lép, alapvető képessége kell hogy legyen arra, hogy jó kapcsolatot ápoljon a médiával – legyen szó kormánypárti vagy ellenzéki politikusról. Nem véletlenül szokták emlegetni a médiát negyedik hatalmi ágként: az, hogy kiről mi a véleménye azoknak az újságíróknak, tévés személyiségeknek és (most már) online véleményvezéreknek, meghatározhatja, sőt behatárolhatja egy közszereplő megítélését.
Ez pedig jóformán tudomány. Hiszen (jó) politikusként azokhoz is tudnom kell szólni, azok számára is láthatóvá kell válnom, akik nincsenek velem egy véleményen, nem egyezik az elképzelésünk a világ fontos dolgairól. Tudnom kell azt, hogy kivel ülök le vitatkozni, melyik műsorba ülök be, melyik újságírónak adok interjút és hogyan – ehhez pedig ismernem a média természetét kívül-belül, oda és vissza.
A médiaegyensúly felborításával ellenzéki oldalról sokat vádolt Fidesz-kormány épp hogy rengeteget tett annak érdekében, hogy mindenkihez eljusson azoknak a döntéseknek és történéseknek a híre, ami a magyarok életét alapjaiban határozza meg. Az elődeihez képest egészen egyedülálló módon bevezette a Kormányinfót, ahol minden héten, bármilyen médium képviselői, jóformán korlátlan időkeretben kérdezhetnek a Miniszterelnökséget vezető minisztertől bármit. Tarlós István főpolgármestersége alatt erre a mintára tartott szintén hetente Budapestinfót, amire sem előtte, sem most nincs példa. Ha valaki, akkor Karácsony Gergely szinte soha, vagy csak nagyon ritkán ad interjút – Budapestinfónak pedig se híre, se hamva.
Sokszor vádolják Orbán Viktort azzal, hogy nem nyilatkozik a médiának – nos,
egy ország miniszterelnökének nem is feladata, hogy lépten-nyomon mindenkinek nyilatkozzon. Elődeivel ellentétben azonban évente minimum egyszer lehetőséget ad arra nemcsak magyar, hanem külföldi újságíróknak is, hogy kérdezzenek tőle. Bármit, korlátlanul. Ezeken az alkalmakon pedig egyszer sem veszítette el a türelmét, nem vonult ki egyetlen tévéstúdióból sem sértődötten, nem fordult át egy kérdezz-felelek sem a részéről személyeskedésbe vagy a kérdező minősítgetésébe.
Mikor Strasbourgban a magyar uniós elnökséget védte – bár nem újságírók kereszttüzében, de –, a teljes magyar uniós politika előtt adott számot parlamenti keretek között Magyarország munkájáról, és állta a sarat olyan helyzetben, amikor jóformán mindenki ellene volt. A legkevésbé sem kiegyenlített körülmények között.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!