Karinthy száz éve vetette papírra híres bonmot-ját:
Férfi és nő – hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt, a nő férfit.
De épp ezért lehet közöttük egyetértés, béke, viszont ha nem egyenrangú felek, s ha egyik fél uralkodni akar a másikon, akkor rút harc lesz egymás ellen…
Oroszország és Ukrajna vezetői hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő ugyanazt akarja – ugyanazon területeket birtokolni, emberi és természeti erőforrásaikkal, ásványkincseikkel együtt. Épp ezért nem lehet közöttük egyetértés, béke, és mind a kettő le akarja győzni a másikat.
Nem egyenrangú küzdőfelek, de az erősebb nem tud győzni a már három éve tartó kíméletlen harcban, mert a gyengébb mögött ott áll majdnem egész Európa, és január 20-ig támogatta a legerősebb globális birodalom is. Amelynek új elnöke azonban békét akar, és ez esélyt ad arra, hogy belátható időn belül véget érjen az öldöklés, s amíg létrejön a valódi, tartós béke, legalább tűzszünet legyen, ne vesszen el még több élet.
De vajon mit jelent a belátható idő – az itt a kérdés. Száz nap, ezer nap, tízezer nap? Bármi lehet. A száz nap – ha Donald Trump hivatalba lépésétől számoljuk – április végén telik le, az ezer nap két és háromnegyed év múlva (a tízezerről ne beszéljünk).
De szép lenne, ha május 9-én a nyolcvan éve a (náci) Németország fölött aratott győzelem napját az orosz és a kínai elnökkel együtt ünnepelné Moszkvában az amerikai is, s mellettük/mögöttük ott állna az Európai Tanács és Bizottság vezetője, a német kancellár, a francia elnök, a brit miniszterelnök, és – igen, bármilyen abszurd – az ukrán elnök is.
Tudjuk, ez csak álom, illúzió, csalfa, vak remény. Ha reálisan nézzük a dolgot őt magát (mint anno nagyságos Bocskai fejedelmünk írta), akkor mindennek a valószínűsége a nullához közeli, bár Trump elnök nagyon szeretné húsvétig tető alá hozni a tűzszünetet az oroszokkal és az ukránokkal. Április 20-a már nagyon közel, három hét múlva lesz, de a két harcoló fél, továbbá az ukrán vezetést – amely nem azonos a pusztuló, széthulló, elmenekülő, élni és békére vágyó ukrán néppel! – megátalkodottan támogató, háborús pszichózisban szenvedő európai vezetők továbbra sem hajlandók tárgyalásra, józan kompromisszumra.
A magukat erősnek képzelő, pitiáner percemberkék még több pénzt, paripát, fegyvert ígérnek és sürgetnek az ukránoknak. Három éve mindig ugyanazt teszik újra és újra, és közben azt várják, hogy az eredmény más legyen: hogy Ukrajna legyőzze Oroszországot.
Pedig, mint egyre többen rámutatnak (legutóbbi cikkében Schmidt Mária történész), a napnál is világosabb, hogy az európai országok egy olyan vesztett háború sorsát tervezik saját erőből megváltoztatni, amiben az amerikaiakkal együtt sem tudták legyőzni az oroszokat.
Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő egy hete e hasábokon impozáns stratégiai elemzéssel bemutatta, hogy a történelmi mintázat alapján az idő egyértelműen Putyinnak dolgozik. Ugyanis
Oroszország általában megnyeri az attríciós (kifullasztó, felőrlő, felmorzsoló) háborúit, ha azok a területén vagy annak közelében zajlanak – vagyis nem esik a túlterjeszkedés hibájába –, ha két évnél tovább tartanak és az ellenfél nem kap tartós külső támogatást.
Az idő azért is fontos tényező, mert vele a hadviselő hajlandóság és képesség is múlik, fogynak az emberi és anyagi erőforrások, tartalékok. Leginkább az ukránoknál. Vajon Zelenszkij és az őt rosszul felfogott önérdekből, illetve balhitek miatt támogató, vágyvezérelt, elvakult európai vezetők tényleg az utolsó ukránig akarják folytatni ezt a katasztrofális háborút? Ha igen, akkor a béke még jóval odébb van.
