Marc Legrand hadtörténész legutóbbi (március 24-i), különböző forrásokból összeállított veszteségmérlege egy ukrán hekatombáról árulkodik. Ukrán oldalon 780 ezer halottal és 845 ezer sebesülttel lehet számolni – utóbbiak kétharmada súlyos –, Volodimir Zelenszkij számára azonban jobb a háború, mint a tragikus következményekkel járó vereség. Amíg ugyanis folynak a harcok, őt nem számoltatják el.
Az ukrán elnök párizsi útja nem volt hiábavaló. Emmanuel Macron újabb kétmilliárd eurót ad neki, miközben a francia kormány épp azon kínlódik, hogy ne szálljon el a költségvetési hiány, hadseregük pedig vérszegény. A franciák persze nyugodtan szegényedjenek el, miközben Zelenszkij és oligarchái kolosszális vagyonokat halmoznak fel a nyugati adófizetőkre és saját kivéreztetett népükre támaszkodva.
Zelenszkijt a margóra helyezte az Egyesült Államok, amely torlaszt jelentő akadályt lát Ukrajnában Moszkva és Washington üdvös közeledése között, de ő azoknak az európaiaknak a hátán akar felkapaszkodni, akik tudatlanul játszanak egy egyre veszélyesebb játékot. Szlogenje jól ismert: „Ukrajna védelmével egész Európát védelmezem.”
Groteszk mese ez, ám hosszú életű. Már számos francia és más európai zsoldos, valamint tanácsadó otthagyta a fogát Ukrajnában, de ez, úgy tűnik, nem zavarja Macront és a NATO oroszfóbiájától megrészegült politikai pártok többségét. Ha Görögország nem is döntötte be az eurót 2010-ben,
Ukrajna viszont felbomlaszthatja az Európai Uniót, és ami rosszabb, öngyilkos háborúba rángathatja. Ugyanis semmi nem fogja meghátrálásra késztetni Vlagyimir Putyint. Európának nem elég, hogy már így is elpazarolt kétszázmilliárd eurót Ukrajna védelmére, most a békét is visszautasítja, és elhúzódó háborúra készül, immár az amerikaiak nélkül.
Hallgatja az ember a háborúról szóló tévévitákat: tiszta goebbelsi propaganda mind. Oroszellenes propaganda, amely mellőzi a háború valós okait, és megelégszik Putyin démonizálásával: mindenre kész hatalma megtartása érdekében és hódításokra szomjazik. Szégyentelen hazugságok és zavaró elhallgatások garmadája. Az egyik újságírónő azt mondja: Putyin azért nem akar békét, mert a háború vége a bukását jelentené! Elfelejti, hogy az orosz elnök anélkül maradt huszonkét éven át uralmon, hogy háborúra lett volna szüksége a sokszoros újraválasztásához. Hatalmon is marad 2034-ig. Ezzel szemben éppen Zelenszkij az, akit a háború tart életben, mert szükség lesz egy bűnösre a mészárlásért való felelősségvállaláshoz. Sem Putyin, sem az amerikaiak, sem az európaiak nem fogják vállalni ezt a felelősséget. Elég a hazudozásból! Ez a háború nemcsak elkerülhető volt, hanem már 2022 tavaszán véget érhetett volna.
Senki nem tudja, hogyan alakul majd a helyzet.
Kijev követelései elfogadhatatlanok Moszkva számára. Miközben Putyin, aki a harcmezőn győzelemre áll, a Krím és a négy donbászi terület oroszként való elismerését, valamint Ukrajna demilitarizálását követeli, Zelenszkij nem hajlandó semmiféle engedményre. Az európaiak a jelek szerint elfelejtik, hogy Moszkva anélkül nyerte meg ezt a háborút, hogy az összes seregét mozgósítania kellett volna.
Putyin húszmillió katonát is felsorakoztathat, ha szüksége van rá. Az európaiak ugyancsak alábecsülik az orosz nép eltökéltségét, amely megőrizte a nácizmust legyőző felmenőinek hazafiasságát. Tegyük hozzá azt is, hogy csak Franciaország mondja késznek magát szárazföldi csapatok küldésére. Az Egyesült Királyság amerikai védelmet akar ehhez, a többiek pedig megbújnak a nehézségek láttán.
Az európaiakkal ellentétben az USA tökéletesen tisztában van az orosz képességekkel. Az amerikai hírszerzés a propagandakliséket félretéve ténylegesen elismeri, hogy az ukrajnai konfliktus Oroszország és a Nyugat proxy háborúja Ukrajnán keresztül. Marco Rubio külügyminiszter is beszélt erről.
Az amerikai hírszerző szolgálatok tisztában vannak Oroszország eltökéltségével, hogy határain és a geopolitikai befolyási övezetében igazságot szolgáltasson. Ez márpedig – jegyzi meg a Telegram-csatornán vezetett blogján Borisz Karpov – súlyos csalódást jelent Washington számára.
Oroszország nem adja fel, és szándékában áll a végsőkig is elmenni. Nem meglepő, hogy az amerikai hírszerző ügynökségek értelmezése szerint Moszkvának ez az álláspontja „fokozza a nem szándékolt eszkaláció kockázatát Oroszország és a NATO viszonyában”.
Vagyis Donald Trump kormánya tökéletesen tudatában van a kockázatoknak, amelyek elkerülik az előző amerikai elnök, Joe Biden politikájánál leragadt európaiak figyelmét. Két megkerülhetetlen bizonyosságról azonban nem szabad megfeledkezni: 1. Az oroszok soha nem fognak meghátrálni, ugyanis egzisztenciális harcot folytatnak a Nyugattal szemben. Megvannak ehhez az eszközeik és az eltökéltségük. 2. Ha a helyzet súlyosbodik, Európát sújtják azokkal a katasztrofális károkkal, amelyekkel az Egyesült Államokat képesek sújtani. Nukleáris csapás sem kell hozzá, a hiperszonikus rakéták is megteszik.
A szerző nyugalmazott francia katonatiszt, a Riposte Laïque hírportál publicistája
