Az árulásról és az árulókról morfondíroztam virágvasárnap. Néztem a felvételeket, amelyeken egy többmilliárdos ingatlanvagyon birtokosa csaknem tízmilliós havi jövedelmet közpénzből zsebrevágva azon örömködik, milyen jól sikerült tönkretenni azoknak az életminőségét, akik azért küldték az Európai Parlamentbe, hogy tegyen meg mindent életminőségük javítása érdekében. De minél többször megnéztem, annál kevésbé értettem, miként torzulhat el valakinek ilyen módon a személyisége, mi vesz rá valakit, hogy kiforduljon emberi mivoltából és elhiggye, az ő álláspontja magasabb rendű mindennél, ezért bármit megtehet.
Azt sem tudtuk idáig, hogy Kollár Kinga létezik, és lássuk be, jobb volt így nekünk, mint most, amikor keressük a szavakat a hazaáruló helyett, mert ahogy Gulyás Gergely miniszter megfogalmazta, nincs semmi jele, hogy ennek a nőnek Magyarország a hazája lenne, csak az egyértelmű, hogy áruló.
A templomokban gyakran idézik virágvasárnap, hogy hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek neki. Mária vett egy font valódi nárduszból készült drága olajat, megkente vele Jézus lábát, és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. Erre az áruló Júdás elkezdett méltatlankodni: Miért nem adták el inkább az olajat háromszáz dénárért, miért nem osztották szét a szegények között?
Ó, milyen ismerős szöveg! Hányszor hallottuk kétezer év óta az álszent gyűlölködőket, amint összelopott vagyonuk árnyékából hamis szolidaritást mímelve a szegények sorsáért aggódnak! Annyira persze soha nem érdekelte az ilyeneket a szegények sanyarúsága, hogy saját gazdagságuk terhére próbáltak volna enyhíteni rajta. De demagóg politikát mindig is lehetett építeni erre a hazug jóemberkedésre.
Kollár Kinga, Magyar Péter és a hozzájuk hasonlók Júdás archetípusának mai megfelelői. Bármit tett, épített, alkotott a kormány, megkérdőjelezik annak hasznosságát, fontosságát, létjogosultságát, és fölteszik az évezredes kérdést: miért nem osztották inkább szét a szegények között?
Abban még tovább is fejlesztették az ősáruló gondolatmenetét, hogy elhitetik a magukat szegénynek tartókkal, hogy azért nem javul az életminőségük, mert a kormány, a NER-lovagok és a propaganda szétlopta az országot, ezért kell megfeszíteni őket, elkobozni mindenüket, és akkor jöhet újra a régi módszer: azt hazudják, hogy szétosztják majd a szegények között. Jézus azt mondja Júdásnak, vegye figyelembe, hogy a temetésére készülődnek, ne sajnálja az olajat. Egyébként is, mondja: „szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek”. Milyen súlyos szavak ezek a halálra, a feltámadásra, a megváltásra készülődőtől. És milyen megsemmisítő erővel zuhannak az áruló nyakába, megmutatva az árulás semmiségét a teremtő akarattal szemben. Bárcsak sokan megértenék ezt a nagyhéten azok közül, akiket még magához delejez az árulók mézes-mázos ígérgetése!
Kollár Kinga azzal mentegette magát, hogy ő csak ismertette a valóságot, de azt Orbán Viktor idézte elő. Szerinte a kormányt körüllengő rendszerszintű korrupciót elégelte meg Brüsszel, ezért tartja vissza a nekünk járó uniós forrásokat. De azt korunk Júdása is nagyon jól tudja, hogy ez nem igaz. Hogyan is vethetne bármit a magyar kormány szemére a korrupcióval kapcsolatban az Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottság?
Ha van valahol rendszerszintű korrupció, akkor az unió a mintapéldánya. Von der Leyen be is vallotta korábban, hogy politikai bunkósbot a forrásvisszatartás, amit azért vetettek be hazánk ellen, mert elutasítjuk a migrációs paktumot, akadályozzuk a gender- és LMBTQ-propagandát és nem veszünk részt a háborús uszításban.
Ehhez sincs semmi joguk, de legalább visszatereli a politikai térbe a konfliktust a jogállamisági mellébeszélés hamisságából, ha őszintén beszélünk a kiváltó okáról.
Mondhatják persze, hogy ezért is a kormány konfrontatív politikája tehető felelőssé, de ez Kollár Kinga visszataszító örömködését még nem teszi meg nem történtté. Hiszen
mondhatták volna magyar képviselőként, hogy csak akkor ülnek be a néppárt soraiba, ha az unió felhagy minden olyan intézkedéssel, ami nem a kormány, nem Orbán Viktor dolgát nehezíti meg, hanem az őket is megválasztó magyar nép életminőségét rontja. De nem ez történt, hanem már akkor a kezüket dörzsölték, milyen jó lesz, ha a magyaroknak egyre rosszabb lesz, hiszen akkor megbomlik a kormányt támogató politikai közösség egysége, és eljön az ő idejük a főhatalom átvételére.
Magyar Péter is belecsapott minden megfontolás nélkül Manfred Weber kezébe, abba a kézbe, amelyikkel saját bevallása szerint Magyarország, a magyar nép ellen szavaz rendszeresen. Belecsapott ebbe a kézbe, majd fogott egy hőmérőt, és végigjárta idétlen performanszával a magyar kórházakat, hiányolva a légkondicionálókat, és vécépapír-gurigákat kergetett a sameszaival. Így próbált megágyazni demagóg aljasságuknak, amivel azt akarják elhitetni a magyar választókkal, hogy a kormány ellopta az egészségügy fejlesztésére szolgáló forrásokat. Nem véletlenül választották ezt a területet, hiszen nincs az a mennyiségű pénz, amit az egészségügyre ne lehetne elkölteni minimális javulást elérve. És
azt is nagyon jól tudták, hogy ötven kórház felújítására szolgáló forrás kifizetését tagadta meg az unió a fentebb kifejtett okokból. És mindig is úgy gondolták, hogy ez nekik jó, hogy ebből nekik politikai hasznuk lesz. Ezért semmit nem tettek ellene, sőt kifejezetten támogatták saját országuk módszeres tönkretételét.
Fodor Gábor volt SZDSZ-es politikus fogalmazta meg a Hír TV-ben: a nemzeti minimum része kellene hogy legyen, hogy függetlenül attól, milyen pártszínekben kerül egy magyar képviselő az Európai Parlamentbe, ott nem politizál a hazája ellen, nem támogat olyan javaslatokat, amelyek ártanak saját nemzetüknek. De milyen nemzeti minimumot várunk azoktól a Júdás-lelkületű szerencselovagoktól, akik, mint Kollár Kinga, bevallottan szégyellik, hogy magyarok?
Miután a felháborodás egyre nőtt, Bayer Zsolt kolléga hívására megtelt a Millenáris Park a hazaárulás ellen tiltakozó tömeggel, a Tisza rendezvényeiről pedig elpárolgott a lelkesedés,
Magyar Péter azt hazudta, hogy 2006-ban Orbán Viktor maga kérte az uniós források megvonását a Gyurcsány-kormány vezette Magyarországtól. De ez csak az árulók szokásos hazugsága. Az ellenzék akkori vezetője azt kérte, ne támogassa az unió a posztkommunista vezetést az ország tönkretételében.
Ne fogadja el a meghamisított számokat tartalmazó költségvetést, ne fogadja be a lemaradást bebetonozó konvergenciaprogramot, ne falazzon a gátlástalan hazudozásnak, amivel félrevezették nemcsak az európai, hanem főleg a magyar közvéleményt. Szó sem esett akkoriban a források megvonásáról, hiszen arra ma sem lenne jogszerű lehetőség, akkoriban pedig föl sem merült ilyesmi.
De micsoda különbség van aközött is, hogy valaki azt kéri, akadályozza meg az unió az ország tönkretételét, vagy valaki annak örül, hogy az uniónak sikerült érezhetően lerontani az ország életminőségét.
Orbán Viktor ellenzékből is a magyar nép érdekében politizált, Magyar Péter pedig nem átall saját népe ellenében politizálni, csak sikerüljön hangyányival megnövelni annak esélyét, hogy hatalomra kerüljön. Erre világított rá Kollár Kinga beismerő vallomása, ezt kellene megértenie mindenkinek, mielőtt rajongani kezd korunk Júdásaiért.
Mert az árulás súlytalan és értéktelen. Időlegesen elterelheti figyelmünket saját felelősségünkről sorsunk alakításában, de soha nem oldja meg helyettünk azokat a gondjainkat, amelyekre könnyed megoldásokat kínálva hazudik a képünkbe. Az áruló pedig megvetendő, gyűlöletes még azok szemében is, akik pillanatnyi hasznuk reményében látszólag mellé állnak. Korunk Júdásai hiába ígérik, nem osztják szét a tál lencsét a szegények között. Ezt jó, ha tudja mindenki, azok is, akik nehezen tudnak ellenállni hamis propagandájuknak.
