Az árulásról és az árulókról morfondíroztam virágvasárnap. Néztem a felvételeket, amelyeken egy többmilliárdos ingatlanvagyon birtokosa csaknem tízmilliós havi jövedelmet közpénzből zsebrevágva azon örömködik, milyen jól sikerült tönkretenni azoknak az életminőségét, akik azért küldték az Európai Parlamentbe, hogy tegyen meg mindent életminőségük javítása érdekében. De minél többször megnéztem, annál kevésbé értettem, miként torzulhat el valakinek ilyen módon a személyisége, mi vesz rá valakit, hogy kiforduljon emberi mivoltából és elhiggye, az ő álláspontja magasabb rendű mindennél, ezért bármit megtehet.
Azt sem tudtuk idáig, hogy Kollár Kinga létezik, és lássuk be, jobb volt így nekünk, mint most, amikor keressük a szavakat a hazaáruló helyett, mert ahogy Gulyás Gergely miniszter megfogalmazta, nincs semmi jele, hogy ennek a nőnek Magyarország a hazája lenne, csak az egyértelmű, hogy áruló.
A templomokban gyakran idézik virágvasárnap, hogy hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek neki. Mária vett egy font valódi nárduszból készült drága olajat, megkente vele Jézus lábát, és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. Erre az áruló Júdás elkezdett méltatlankodni: Miért nem adták el inkább az olajat háromszáz dénárért, miért nem osztották szét a szegények között?
Ó, milyen ismerős szöveg! Hányszor hallottuk kétezer év óta az álszent gyűlölködőket, amint összelopott vagyonuk árnyékából hamis szolidaritást mímelve a szegények sorsáért aggódnak! Annyira persze soha nem érdekelte az ilyeneket a szegények sanyarúsága, hogy saját gazdagságuk terhére próbáltak volna enyhíteni rajta. De demagóg politikát mindig is lehetett építeni erre a hazug jóemberkedésre.
Kollár Kinga, Magyar Péter és a hozzájuk hasonlók Júdás archetípusának mai megfelelői. Bármit tett, épített, alkotott a kormány, megkérdőjelezik annak hasznosságát, fontosságát, létjogosultságát, és fölteszik az évezredes kérdést: miért nem osztották inkább szét a szegények között?
Abban még tovább is fejlesztették az ősáruló gondolatmenetét, hogy elhitetik a magukat szegénynek tartókkal, hogy azért nem javul az életminőségük, mert a kormány, a NER-lovagok és a propaganda szétlopta az országot, ezért kell megfeszíteni őket, elkobozni mindenüket, és akkor jöhet újra a régi módszer: azt hazudják, hogy szétosztják majd a szegények között. Jézus azt mondja Júdásnak, vegye figyelembe, hogy a temetésére készülődnek, ne sajnálja az olajat. Egyébként is, mondja: „szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek”. Milyen súlyos szavak ezek a halálra, a feltámadásra, a megváltásra készülődőtől. És milyen megsemmisítő erővel zuhannak az áruló nyakába, megmutatva az árulás semmiségét a teremtő akarattal szemben. Bárcsak sokan megértenék ezt a nagyhéten azok közül, akiket még magához delejez az árulók mézes-mázos ígérgetése!
