A pápa halála után az identitás nélküli Európa vergődik

Nagyszombaton imádkoztunk érte a templomban, húsvét vasárnapján áldást osztott a Vatikánban, hétfőn meghalt. Fantasztikus finálé. Ünnep és gyász egyszerre. Szerettem. Persze, nehéz lett volna nem szeretnem. Nagyon szerettem azt a buona serát, miután felszállt a füst. Micsoda antré. Azt jelentette, közületek való vagyok. Tehát esendő is. A szegények pápája, az elesetteké.

Ha valaki, hát ő aztán tudta, mit jelent ez, még Buenos Airesből. És valóban, friss, jó levegőt hozott az egyházba. Vacsorák a menzán. A frász hozása a testőrségre. A foci. A kérés, hogy imádkozzatok értem. A maté megjelenik a vatikáni konyhában. A liberálisoknak konzervatív volt, a konzervatívoknak liberális. Jól csinálta. Választott nevéhez méltón.

Folyamatosan olvasott, nem kizárólag egyháztörténeti munkákat. „Nekem nagyon tetszik az irodalomnak ez a meghatározása: valaki más hangját hallani. Ne felejtsük el, mennyire veszélyes, ha már nem halljuk a másik hangját, aki kérdéseket intéz hozzánk! Nyomban elszigetelődünk, mintegy szellemi süketség lesz úrrá rajtunk, amely hátrányosan érinti önmagunkhoz és Istenhez fűződő viszonyunkat. Az irodalom segítséget nyújt az olvasónak abban, hogy leszámoljon a hibás módon önelégült, statikusan konvencionális, önös nyelv bálványaival.”

Nos, igen. És micsoda gesztusok. Egyik magyarországi látogatásán egy kis templomban a cigány zenészekkel találkozott.

Oly korban foglalta el Péter, az emberhalász trónját, amikor a világ és benne az ember megbolondulni látszott. Nyitottságot és szelídséget hozott, de egyben szigorú következetességet is. Például a béke ügyében.

Mert hogy ez az alap, az origó, a fundamentum, amire építkezni és építeni lehet. És hát az élet szentsége, ugye. Következetesen képviselte mindezt a semmi sem drága alapon tomboló háborús uszítás közepette. Valóban fantasztikus finálé. A pápa meghal, de előtte még eléri, hogy az oroszok és az ukránok (két szláv testvérnép) legalább néhány órán át nem gyilkolják egymást halomra. Ez az idei húsvét egyik lehetséges üzenete. Ezzel ért véget egy hosszú, káprázatos földi lét. Remélem, ott nyugodhat majd, ahol szeretett volna, nem messze a Vatikántól, de mégsem pont ott. Ferenc testvérünk, Isten veled. Ez bizonyos.

Ünnep után dolgos hétköznapok. A Vatikánban különösen, új pápája lesz a világnak. Igen, a világnak, mert a pápa nem „csupán” a katolikusoké, a keresztényeké, hanem egy olyan spirituális vezető, akinek a személyisége és hatalma túlmutat valláson és felekezeteken. Az esélyesek között egy magyar is, Erdő Péter. Hogy az ünnep után maradjon valami az ünnep erejéből, na az a nagy meló. Persze az is igaz lehet, hogy akkor meg mitől ünnep az ünnep. Mindenesetre egy kis hétköznapi metafizika nem ártana meg senkinek.

A hagyomány jó pálya, a gyűlölet nem az.

Mint a fociban. Hamvas kimondottan jó irány, remek mankó a botladozás közepette. Hároméves korában azt hitte, megváltó. Ez volt az első neve. Persze tudta, hogy Jézus már megváltotta a világot, a munka elvégezve, a mű elkészült. „Azt a nagytakarítás-hangulatot, ami a világra olyan jellemző, azonnal felismertem: folyton takarítanak, de a rendetlenség, a por, a piszok mégis egyre nagyobb lesz, egyre több a korom és a féreg. Megszántam őket. Rendelkeztem az erők fölött, amelyekkel rajtuk segíteni lehet. Senki sem teszi, hát nekem kell. Mikor később Jézus szavát olvastam, a magam gondolatára ismertem: fölmegyek a mennybe és az egész világot magammal húzom.”

Ezt írja a Titkos jegyzőkönyvben. A titkok fürkészése és esetleges megfejtése fontos feladat. Béke kellene hozzá, kívül és belül. Aki háborúra és háború folytatására uszít, elveszett. Ágyúból ekevasat. Rudolf Steiner a termőföld titkáról. És sok egyéb titkokról persze, de mezőgazdaságot és élelmiszer-termelést valahogy az ő szellemisége mentén kellene összedrótozni.

Aztán az oroszok. Tolsztoj, Dosztojevszkij. Náluk, bár ügyesen gombolyítják a fonalat, nem a sztori a lényeg, hanem a lélek. Ha ezt nem értjük, lehet nyomasztani őket a szankciókkal és nem érteni, hogy miért nem betegednek bele, de ettől akkor még nem értünk semmit az égvilágon. Amennyiben meg azt nem értjük, hogy mit jelent az, hogy az égvilágon, akkor a magyarokat nem értjük. Titokfejtésügyben ajánlott olvasmány még Peter Tradowsky Kaspar Hauser című könyve (Casparus Kiadó, 2013). Az alcíme Küzdelem a szellemért. Kortársai szerint Kaspar Hauser volt Európa gyermeke. Romlatlan gyermeki értelemmel és nyíltsággal. Azé az Európáé, amelyik az azóta elmúlt két évszázadban elveszítette az identitását. Kaspar Hausert kínzói rettenetes megpróbáltatásoknak vetették alá, sorsát (ahogy Tradowsky írja) Krisztus szenvedéstörténetével lehetne összehasonlítani. Európa itt és most vergődik. Fel kellene szabadulni már.