Ünnep után dolgos hétköznapok. A Vatikánban különösen, új pápája lesz a világnak. Igen, a világnak, mert a pápa nem „csupán” a katolikusoké, a keresztényeké, hanem egy olyan spirituális vezető, akinek a személyisége és hatalma túlmutat valláson és felekezeteken. Az esélyesek között egy magyar is, Erdő Péter. Hogy az ünnep után maradjon valami az ünnep erejéből, na az a nagy meló. Persze az is igaz lehet, hogy akkor meg mitől ünnep az ünnep. Mindenesetre egy kis hétköznapi metafizika nem ártana meg senkinek.
A hagyomány jó pálya, a gyűlölet nem az.
Mint a fociban. Hamvas kimondottan jó irány, remek mankó a botladozás közepette. Hároméves korában azt hitte, megváltó. Ez volt az első neve. Persze tudta, hogy Jézus már megváltotta a világot, a munka elvégezve, a mű elkészült. „Azt a nagytakarítás-hangulatot, ami a világra olyan jellemző, azonnal felismertem: folyton takarítanak, de a rendetlenség, a por, a piszok mégis egyre nagyobb lesz, egyre több a korom és a féreg. Megszántam őket. Rendelkeztem az erők fölött, amelyekkel rajtuk segíteni lehet. Senki sem teszi, hát nekem kell. Mikor később Jézus szavát olvastam, a magam gondolatára ismertem: fölmegyek a mennybe és az egész világot magammal húzom.”
Ezt írja a Titkos jegyzőkönyvben. A titkok fürkészése és esetleges megfejtése fontos feladat. Béke kellene hozzá, kívül és belül. Aki háborúra és háború folytatására uszít, elveszett. Ágyúból ekevasat. Rudolf Steiner a termőföld titkáról. És sok egyéb titkokról persze, de mezőgazdaságot és élelmiszer-termelést valahogy az ő szellemisége mentén kellene összedrótozni.
Aztán az oroszok. Tolsztoj, Dosztojevszkij. Náluk, bár ügyesen gombolyítják a fonalat, nem a sztori a lényeg, hanem a lélek. Ha ezt nem értjük, lehet nyomasztani őket a szankciókkal és nem érteni, hogy miért nem betegednek bele, de ettől akkor még nem értünk semmit az égvilágon. Amennyiben meg azt nem értjük, hogy mit jelent az, hogy az égvilágon, akkor a magyarokat nem értjük. Titokfejtésügyben ajánlott olvasmány még Peter Tradowsky Kaspar Hauser című könyve (Casparus Kiadó, 2013). Az alcíme Küzdelem a szellemért. Kortársai szerint Kaspar Hauser volt Európa gyermeke. Romlatlan gyermeki értelemmel és nyíltsággal. Azé az Európáé, amelyik az azóta elmúlt két évszázadban elveszítette az identitását. Kaspar Hausert kínzói rettenetes megpróbáltatásoknak vetették alá, sorsát (ahogy Tradowsky írja) Krisztus szenvedéstörténetével lehetne összehasonlítani. Európa itt és most vergődik. Fel kellene szabadulni már.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!