Egészen bizonyos, hogy mindent tudnak. Talán még azt is, hogy 1918. december elsején a gyulafehérvári román népgyűlés határozott arról, hogy Erdély csatlakozik ahhoz a Romániához, amelyhez hosszú történelme során soha nem tartozott. Csakhogy ez a románok döntése volt, nem a magyaroké. Talán azt is tudják, hogy a gyulafehérvári nyilatkozatban a románok teljes nemzeti szabadságot ígértek az összes együtt élő népnek.
Az első világháború után a győztesek Romániához csatolták Erdélyt, de az ígéretből semmi nem lett, a magyarokkal szembeni ellenséges cselekmények története pedig kötetekre rúgna. Jóval később, az átkos bolsevista időkben, 1952. szeptember 21-én még lehetővé válhatott Romániában a Magyar Autonóm Tartomány (ez tizenhat éven keresztül létezett), ám ha manapság arrafelé valaki megpendíti a Székelyföld autonómiájának kérdését, az nagy veszélyeknek teszi ki magát.
Brüsszelt és a LIBE bizottságot mindez nem érdekli. Tőkés László, a rettenthetetlen református lelkész, korábban királyhágómelléki püspök, az Európai Parlament alelnöke, aki többször szorgalmazta az autonómia újbóli megadását, nem csak goromba támadásokban részesült.
2016-ban még a Románia Csillaga érdemrendet is visszavonták tőle, amiért annak a véleményének adott hangot, hogy Magyarországnak védhatalmi szerepet kellene vállalnia Erdély felett úgy, ahogyan azt Ausztria teszi Dél-Tirol vonatkozásában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!