A napokban Budapestre látogatott az Európai Parlament Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) delegációja. A delegációnak egyetlen patrióta, illetve konzervatív tagja sem volt, ezért nem meglepő, hogy a jövevények elzárkóztak a videó- vagy hangfelvétel készítésétől a Szuverenitásvédelmi Hivatallal folytatott tárgyalás során. Lényegében megakadályozták, hogy a magyar és az európai állampolgárok hiteles és pontos képet kaphassanak a találkozóról, ami jól jelzi, hogy lehet némi rejtegetnivalójuk.
Később az egyik delegált, nevezetesen Tineke Strik holland zöldpárti képviselő hölgy a számára megfelelő közegben mégiscsak megszólalt. Kijelentette, hogy a gyülekezési joggal kapcsolatos törvényi szabályozás első áldozata a budapesti pride lesz. Ennek megakadályozása érdekében jelezte, hogy felszólítja az EU Bíróságát: ideiglenes intézkedéssel tegye lehetővé a pride megtartását.
A teljesen zöld és baloldali Strik úgy vélte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tervei korlátozzák a civil szervezetek társadalmi tevékenységét, különösen a gyülekezési jogot, de veszélyeztetik a véleménynyilvánítás szabadságát és az EU alapértékeit is. Arról nem beszélt, hogy szerinte a kihívóan, olykor botránykeltően erkölcstelenül viselkedő pride-hívők gyülekezési joga elsőbbséget élvez-e a gyermekek testi, szellemi, erkölcsi fejlődésével szemben, mivel a delegáció az efféle kérdések elől gondosan elzárkózott. És a zöldhölgy arról sem beszélt, hogy a botránymentes pride-felvonulásait nem tiltja a törvény.
Hazai liberális politikustól persze hallhattuk, hogy a sokakat irritáló felvonulásokat a kisgyermekes szülők nyugodtan elkerülhetik. Nem azt mondta, hogy a felvonulók kiszűrhetnék maguk közül a kereszténygyalázókat, a pornográf jeleneteket imitáló idiótákat. Nem. Inkább a kisgyermekes szülőknek üzent. Hozzátehette volna, hogy ugyanúgy elkerülhetik a felvonulást, mint az autósok azokat a hidakat, amelyeket a pride-támogatók törvényellenesen lezárnak.
A LIBE bizottság hazánkkal kapcsolatos egyoldalú ténymegállapítási gyakorlata régi keletű. Ettől a társaságtól sajnos nem várható tárgyilagosság addig, amíg nemzeti-keresztény kormányunk van. Azonban égbekiáltóan felháborító, hogy az időnként ideküldött, politikailag egyenirányított hölgyeknek és uraknak rettentően fontos néhány deviáns agyalágyult gyülekezési joga, miközben egyetlen szavuk sincs az európai őshonos kisebbségekkel szembeni jogsértések miatt. Sőt, az ilyen kisebbségek közösségi jogait soha nem vizsgálják, mintha azok nem is léteznének.
A kárpátaljai, a romániai magyar kisebbségek akkor sem számíthatnak a LIBE bizottság és az EU balliberális vezetőinek érdeklődésére, ha a velük szembeni bánásmód nem csak az EU alapértékeivel, hanem a nemzetközi joggal is ütközik.
Brüsszelnek vajon sejtelme sincs a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatát korlátozó ukrán rendelkezésekről? Vajon nem tudnak arról a romániai magyarellenességről, amely a homogén román nemzetállam megszállottjai részéről időnként atrocitásokba csap?
Egészen bizonyos, hogy mindent tudnak. Talán még azt is, hogy 1918. december elsején a gyulafehérvári román népgyűlés határozott arról, hogy Erdély csatlakozik ahhoz a Romániához, amelyhez hosszú történelme során soha nem tartozott. Csakhogy ez a románok döntése volt, nem a magyaroké. Talán azt is tudják, hogy a gyulafehérvári nyilatkozatban a románok teljes nemzeti szabadságot ígértek az összes együtt élő népnek.
Az első világháború után a győztesek Romániához csatolták Erdélyt, de az ígéretből semmi nem lett, a magyarokkal szembeni ellenséges cselekmények története pedig kötetekre rúgna. Jóval később, az átkos bolsevista időkben, 1952. szeptember 21-én még lehetővé válhatott Romániában a Magyar Autonóm Tartomány (ez tizenhat éven keresztül létezett), ám ha manapság arrafelé valaki megpendíti a Székelyföld autonómiájának kérdését, az nagy veszélyeknek teszi ki magát.
Brüsszelt és a LIBE bizottságot mindez nem érdekli. Tőkés László, a rettenthetetlen református lelkész, korábban királyhágómelléki püspök, az Európai Parlament alelnöke, aki többször szorgalmazta az autonómia újbóli megadását, nem csak goromba támadásokban részesült.
2016-ban még a Románia Csillaga érdemrendet is visszavonták tőle, amiért annak a véleményének adott hangot, hogy Magyarországnak védhatalmi szerepet kellene vállalnia Erdély felett úgy, ahogyan azt Ausztria teszi Dél-Tirol vonatkozásában.
Tudom, nem ízléses egy íráson belül együtt említeni a budapesti pride-ot Székelyföld autonómiájának témájával, de rá kell mutatni arra a felháborító látszattevékenységre, amelyet a balliberális brüsszeli képviselők végeznek. „Munkájukért” hatalmas javadalmazásban részesülnek, azonban az európai polgárok többsége ennek semmiféle hasznát sem látja.
A szerző író, újságíró
