Nem is maga a tény a legmeglepőbb Gyurcsány Ferenc visszavonulásában, hanem az, hogy senki sem próbálja megfejteni, de még firtatni sem, vajon mi volt a kiváltó oka. Elhangzanak különböző kombinációk arról, hogy a bukott miniszterelnök nyugalomba vonulása után mi várható a Demokratikus Koalícióban és az ellenzéki hadiösvényeken. Eközben mintha senki sem volna kíváncsi nyilvánosan arra, hogy mi volt a motivációja egy olyan exhibicionista, narcisztikus politikusnak ehhez a drasztikus lépéshez, aki még arról is szeretett beszámolni a közösségi oldalán, hogy mit evett ebédre vagy milyen filmet nézett meg.
Pedig igencsak érdekes lehetne választ találni erre a szándékosan sűrű homályban tartott, ám igen fontos kérdésre, hisz ez egyúttal az egész színpadias visszavonulásosdi értelmére is fényt deríthetne.
Enyhén szólva is furcsa, hogy egy pártelnök, volt kormányfő helyett a tőle válófélben lévő felesége jelenti be a nagy jelentőségű, az egész életére kiható döntést. Komoly ember az ilyen?
Létezik, hogy minden balos médiaember első szóra belenyugodott az indokolás hiányába és beérte volna Dobrev Klára egyébként feltűnően információhiányos interpretációjával? Ez nem vet túl jó fényt a liberálbalos orgánumok szakmai színvonalára. Ha a Gyurcsány-házaspár egy Agatha Christie-krimiben szerepelne, egészen biztosan élénken tudakozódna a rendőrség, milyen egészségi állapotnak örvend az a férj, aki nem mutatkozik fizikai valójában, csupán a felesége bejelentéséből lehet tudni, milyen döntést hozott saját sorsáról. Ez természetesen csak merő fikció, ám sokakat megnyugtatna, ha a DK-szekta leköszönt elnöke személyesen is életjelet adna magáról.
Megjegyezzük: már csak amiatt is érthetetlen a nagy hallgatás a gyurcsányi önfeladás, mindenből kivonulás okairól, miután még egy sportoló is tájékoztatást ad arról, miért vonul vissza, egy miniszter lemondása esetén meg elképzelhetetlen, hogy ne kerüljenek nyilvánosságra a cselekedet okai. Hogy mást ne mondjunk, egy bizonyos Ruszin-Szendi Romulusz Ukrajna-támogató, tiszássá vedlett egykori vezérkari főnök leváltásának indokai is feketén-fehéren kiderültek: politikai vonzalmai miatt ment szembe a kormány és az ország érdekeivel. Miért éppen Gyurcsány ügyében kellene sötétben tapogatózni?
Van abban igazság, hogy a Tisza Párt útjából takarították el Gyurcsányt a globalisták. Így rögtön érthetővé válna, miért nem henceg el vele a DK volt elnöke, aki az önállóság látszatára mindig kínosan ügyelt. Valószínűleg szóltak neki, hogy ne strapálja magát túlzottan, mert úgyis a még nála is engedelmesebb, ám a jobboldallal szemben még durvább Magyar Pétert támogatják minden téren és erővel.
Csakhogy ez önmagában kevés ahhoz, hogy a DK-vezér ennyire kussolóra vegye a figurát.
A valódi okot azon a tájékon kell keresni, hogy Gyurcsány mindig akkor nyomult és tolta magát mindenen és mindenkin átgázolva előtérbe, amikor közel érezte a hatalomra jutás lehetőségét. Így lett miniszterelnök, majd az MSZP, később pedig a DK elnöke. Háttérbe húzódott viszont, ha távolodónak érezte a hatalom megragadásának, illetve megtartásának az esélyét.
Ez történt 2009-es lemondásakor, amikor Bajnai Gordonnak adta át a kormányfői stallumot. De így tett azzal is, hogy ha kellett, feleségének, Dobrev Klárának engedte át a miniszterelnök-jelöltség lehetőségét. Dörzsölt öreg rókaként pontosan tudja, hogy a Medián és egyéb, lihegve a Tisza Pártot istenítő, a valóságtól harciasan elrugaszkodó közvélemény-kutató balos cégek hurráoptimista kamufelméréseivel szemben egyáltalán nem az internacionalista globalista oldalnak, illetve a Magyar Péter-féle újundok alakulatnak áll a zászló.
Mert sok minden rosszat el lehet mondani a nagy túlélő Gyurcsány Ferencről, de azt nem, hogy ne ismerné föl a saját érdekeit és valós perspektíváit. És jelen esetben semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy a neve még egy, immár sokadik választási vereséghez legyen köthető. Ahogy mondani szokás: ennyi bukta gombócból is sok lett volna.
Ha a baloldal sokadik választási zakója már a tiszás minicézár dicstelenségi tablóját fogja gazdagítani, ő intakt erőként ismét előléphet a háttérből.
Olyan nem kompromittálódott politikusként, aki morálisan is csillagos ötösre vizsgázott, hisz önzetlenül félreállt egy baloldalra bepofátlankodó karrierista kívülállónak utat engedve, aki méltatlannak bizonyult a vezető szerepre. Mindennek cseppet sem mond ellent, hogy végleges visszavonulásként állította be a minden posztról való lemondását. Miért kellene készpénznek venni egy olyan, hiteltelenné vált politikus szavait, aki éppen a hazugságai révén tudott mindig érvényesülni és előre jutni?
