Hogy ez miként és miért alakulhatott így, arra több, ámde egyfelé mutató magyarázat létezik. Mindenféleképpen jellemző viszont Alain Hutchinson egyik nyilatkozata. Hutchinson Brüsszel európai és nemzetközi szervezetekért felelős biztosa, többek között ezt találta mondani. 

„Ezek az incidensek nem ott történnek, ahol a nemzetközi tisztviselők élnek és dolgoznak. A város rohadt részein, Anderlechtben, Molenbeekben és hasonló helyeken történnek. Itt az európai negyedben soha – kopogjuk le – nem volt ilyen problémánk, és soha nem hallottunk erről panaszokat. Vannak társadalmi gettóink, vannak kulturális gettóink a városban, de ez minden városban így van.”

Értik, ugye? Európa fővárosának vannak rohadt részei, de mit csináljunk, jól van az úgy. Kísérletet sem teszünk rá, hogy kisöpörjük, megtisztítsuk, visszaadjuk a közösségnek, nézzük ahogy szétrohasztják. De most jön a legszebb, az európai negyed. Tehát az Európai Unió székhelyén, ahonnan a bürokraták szórják szanaszéjjel az eszet, van egy európai negyed. Egyelőre. Ilyen kis icike-picike, de a miénk. Ez úgy nagyjából olyan, mintha nálunk valaki azt mondaná, hogy jó, jó, Pestlőrincet már szétkapták a szarháziak, hagyjuk meg nekik, és Kispest is rohad, derékig áll a szemét, de a Parlament előtt nem késelnek uzsonnaidőben. 

És van még egy hírem, Alain. Lehet, hogy Belgiumban minden városban akad egy kellemes gettó, de például Budapesten vagy Veszprémben nincs. Vajon miért?