idezojelek

A bevándorló felszólítja a belgákat, hogy takarodjanak

HETI AGYRÉMEK – Muszlim képviselő: „Ha Molenbeekben ennyire elviselhetetlen nektek, akkor költözzetek el, menjetek máshova, tűnjetek el.”

Hegyi Zoltán avatarja
Hegyi Zoltán
Cikk kép: undefined
Fotó: JULIEN WARNAND

Én azért Arne Slot helyében kipróbálnám Szoboszlai Dominikot a kapusposzton is. Elég magas hozzá, átlátja a pályát, és néhány kirúgása nyilván gólpasszként végezné.

A hülyéskedést félretéve, tényleg megáll az eszem. Értem én, hogy mindenki eltűnt a posztról, na de akkor is. Előbb hoznék fel egy jókötésű bekket az U17-ből, mint hogy a messze magasan legpengébb játékosomat kitegyem a partvonal mellé brusztolni, miközben a csilliárdokért megvett Wirtz elöl bolondozik. Szoboszlai persze ezt is a lehető legmagasabb szinten oldotta meg. (Egyszer Rossinál is lehúzott vagy húsz percet az oldalvonal mentén, de aztán ment vissza a helyére.) Nyolcas mezben, jobbhátvédként. Küzdött, harcolt, szerelt, indított és számolatlanul hajigálta befelé a taccsokat.

Aztán eljött az igazság pillanata. Aki először látta játszani a Liverpoolt, valószínűleg intenzív fejvakarásba kezdett, hogy milyen csapat már az ilyen, ahol a jobbhátvéd rúgja a szabadrúgást huszonnyolcról az Arsenal elleni csúcsrangadón. Magam persze a beavatottak magabiztosságával vártam, hogy mi lesz. Egyrészt mert láttam néhány videót arról, hogy Szoboszlai miket művel a labdával edzéseken (Kerkez szerint állandóan ezt csinálja), láttam pár gólját élesben, másrészt viszont a hatalmába kerített az a furcsa érzés, amit minden focibolond ismer, hogy ez be fog menni. Mintha zsinóron húznák. A többi már történelem.

Még karácsonykor is nézegetni fogjuk a BBC hatkamerás felvételét a gólról. 

Mármint mi. Akik lakóhelyre való tekintet nélkül még őszintén tudunk örülni mások sikereinek, egy magyar srác sorozatban megnyilvánuló tehetségének. A mindenszarista, öltözőt sosem szagolt irigyek meg csak hergeljék egymást nyugodtan tovább (merazorbán) a sötétben. 

Istenem, milyen boldogtalanok lehetnek! Agyrém, de ez van. Visszük őket magunkkal a hátunkon, koloncként.

Ha valakit esetleg vigasztalna, a belgáknak sem könnyű, van mit cipelniük. Itt van például mindjárt Saliha Raiss, a szocialista párt muszlim önkormányzati képviselőnője. Ő úgy véli, hogy a belgák online formában, rasszista módon kritizálják a nők fejét eltakaró fátyol viselését. Ez szíve joga. Aztán viszont mond egy olyat, amitől tényleg illene már felébredni, mert komolyan gondolja. Ezt. 

„Ha zavarónak találjátok azokat az embereket, akik fátylat viselnek, ha már látni sem akartok minket, a régiónak van másik tizenkilenc kerülete. Ha Molenbeekben ennyire elviselhetetlen nektek, akkor költözzetek el, menjetek máshova, tűnjetek el.”

Tehát eljött az idő, amikor a bevándorló felszólítja a belgákat, hogy amennyiben nem tetszik a dolog, akkor szíveskedjenek takarodni a hazájukból. Ha meg a „szép” szó esetleg kevésbé bizonyulna hatásosnak, legfeljebb felgyújtanak ezt-azt. Ennek az utóbbi években amúgy is komoly hagyományai keletkeztek Brüsszelben. A város utcáin bandaháborúk dúlnak, csak idén már közel hatvan lövöldözés történt, ebből húsz a nyáron, közülük kettő halálos kimenetelű. És milyen hely már az, ahol a város ügyésze rendőri védelem alatt él, mert folyamatosan halálos fenyegetéseket kap?

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hogy ez miként és miért alakulhatott így, arra több, ámde egyfelé mutató magyarázat létezik. Mindenféleképpen jellemző viszont Alain Hutchinson egyik nyilatkozata. Hutchinson Brüsszel európai és nemzetközi szervezetekért felelős biztosa, többek között ezt találta mondani. 

„Ezek az incidensek nem ott történnek, ahol a nemzetközi tisztviselők élnek és dolgoznak. A város rohadt részein, Anderlechtben, Molenbeekben és hasonló helyeken történnek. Itt az európai negyedben soha – kopogjuk le – nem volt ilyen problémánk, és soha nem hallottunk erről panaszokat. Vannak társadalmi gettóink, vannak kulturális gettóink a városban, de ez minden városban így van.”

Értik, ugye? Európa fővárosának vannak rohadt részei, de mit csináljunk, jól van az úgy. Kísérletet sem teszünk rá, hogy kisöpörjük, megtisztítsuk, visszaadjuk a közösségnek, nézzük ahogy szétrohasztják. De most jön a legszebb, az európai negyed. Tehát az Európai Unió székhelyén, ahonnan a bürokraták szórják szanaszéjjel az eszet, van egy európai negyed. Egyelőre. Ilyen kis icike-picike, de a miénk. Ez úgy nagyjából olyan, mintha nálunk valaki azt mondaná, hogy jó, jó, Pestlőrincet már szétkapták a szarháziak, hagyjuk meg nekik, és Kispest is rohad, derékig áll a szemét, de a Parlament előtt nem késelnek uzsonnaidőben. 

Ez az ember garantáltan nem normális. 

És van még egy hírem, Alain. Lehet, hogy Belgiumban minden városban akad egy kellemes gettó, de például Budapesten vagy Veszprémben nincs. Vajon miért?

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.