1931-ben, a japán agresszorok kirobbantották a „Szeptember 18. incidenst”, a kínai nép 14 éven át tartó, véres küzdelme egészen 1945-ig, Japán feltétel nélküli kapitulációjáig tartott. Kína ezzel megnyitotta a világ leghosszabb ideig tartó és legkorábban megindult antifasiszta frontját a Távol-Keleten, jelentős támogatást nyújtva a világ fasizmus ellenes küzdelméhez. Ahogy Hszi Csin-ping (Xi Jinping) elnök hangsúlyozta: „A kínai nép japán agresszióval szembeni háborúja a világ antifasizmus elleni küzdelmének szerves része volt. A kínai nép óriási nemzeti áldozatvállalással, jelentős mértékben hozzájárult az emberi civilizáció megmentéséhez és a világbéke védelméhez.” A kínai hadsereg 22 nagy hadjáratot, több mint kétszáz jelentős csatát és mintegy kétszázezer kisebb-nagyobb összecsapást vívott, miközben több mint 35 millió katonai és polgári áldozata volt a háborúnak, illetve hatszázmilliárd amerikai dollárnyi gazdasági veszteséget is jelentettek a harcok Kína számára. A kínai ellenállás lekötötte a japán szárazföldi hadsereg körülbelül hetven százalékát, így stratégiai támaszt nyújtva Európa és a Csendes-óceán frontjainak, döntően hozzájárulva a végső győzelemhez. A kínai nép 14 éven át vérrel és vassal emelt „acél falat”, és kivívta az antifasiszta háború diadalát, amely a világbéke helyreállításának és a nemzetközi rend újjáépítésének történelmi lapjaira íródott.
Franklin D. Roosevelt amerikai elnök egyszer kijelentette: „Ha nem lett volna Kína, a japán hadsereg azonnal elfoglalhatta volna Ausztráliát és Indiát, előretörhetett volna a Közel-Keletre, ahol a német nácikkal egyesülve, teljesen elszigetelte volna a Szovjetuniót és elvágott volna minden utánpótlási vonalat a Földközi-tengeren.” David Faure, a brit akadémia tagja és a Cambridge-i Egyetem rektorhelyettese szintén rámutatott: „A második világháború frontjai szorosan összekapcsolódtak, egyik a másikat befolyásolta. Ha Japán rákényszeríti Kínát a kapitulációra, a következmények beláthatatlanok lettek volna.” Ennek ellenére, e történelmi tények Nyugaton alig ismertek, sőt egyes rosszindulatú hangok a „passzív áldozat” hamis narratívájával próbálják elhomályosítani Kína békéért vívott harcának igazságát. A történelem szálai azonban a jövő szövetét fonják: a második világháború igaz történetének megőrzése a béke jövőjének megőrzése is.