Botrány botrányt ér a Tisza Párt háza táján. Nem elég az adatszivárgási ügy, a napokban felkapta a sajtó az augusztus végén Münchenben megrendezett Tisza-sziget-találkozón elhangzottak hírét. E fórumon Kéri László, Petschnig Mária Zita és Kátai István, a csúfos kudarcba fulladt ellen-Tusványos kezdeményezője mellett Gáspárik Attila, az erdélyi kulturális szféra ismert figurája tartott előadást és mondott hajmeresztő dolgokat.
Gáspárik Attilát 1993 nyarán hallgattam először a negyedik Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, ahol előadótársával többek között abból az elképzelt szituációból próbáltak humort csiholni, hogy Csurka István és Corneliu Vadim Tudor együtt szidják Soros Györgyöt. Az nyilván nem zavarta őket, hogy míg Csurka a rendszerváltás szorgalmazója és az ellenzék egyik profetikus ideológusa volt, addig Vadim Tudor Ceausescu lelkes támogatója Adrian Paunescuval együtt. Mint ahogy az sem, hogy míg Csurka Istvántól soha nem hallottunk bírálatot a személyelvű autonómia elvén alapuló magyar kisebbségi törvényről, addig Vadim azt hirdette, hogy a székely falvakban ágyúval kell rendet tenni, az országot pedig csak Kalasnyikovval lehet kormányozni.
A nemzetállamokat és a nemzeteket megszüntetni igyekvő, az európai lakosságcserét s a kontinens iszlamizációját minden síkon, pénzzel, szervezőerővel, valamint propagandával támogató Soros ugyebár a román és magyar soviniszták ártatlan áldozataként tűnik fel a gáspáriki prizmában. Mielőtt bárki azzal érvelne, hogy ez több, mint harminc évvel ezelőtti történet, érdemes jelezni, hogy az álfilantróp nemzetellenes törekvései már akkor kitapinthatók voltak. (Lásd például Zacsek Gyula emlékezetes Termeszek rágják a nemzetet, avagy gondolatok a Soros-kurzusról és a Soros-birodalomról című írását a Magyar Fórum 1992. szeptember 3-i számában.)
Az, hogy Gáspárik hévvel és meggyőződéssel szónokolt a Tisza Párt szimpatizánsainak az elszakított magyarok szavazati joga ellen, nem meglepő, hasonló szólamokat hallottunk másoktól is határon innen és túl.
Szomorú, de való, hogy akadnak magyar származású, magyarul anyanyelvi szinten kommunikáló emberek Jakab Pétertől Gyurcsány Ferencen át Gáspárik Attiláig, akik számára természetes, hogy a Nyugaton élő magyar vendégmunkások másutt adóznak, de szavaznak a magyarországi választásokon, viszont azok szavazati jogát megvonnák, akiknek felmenői itt a Kárpát-medencében védték és gyarapították a hazát s teszik ezt ők maguk ma is.
Mindössze azért, mert a Trianonban ránk kényszerített határokon kívül születtek. Gáspárik-féléknek a nemzeti összetartozás, a Kárpát-medencei szintű magyar politikai akaratképzés, az összmagyar nemzetstratégia létparancsa teljesen mellékes vagy egyesen irritáló.
