Olvasom, s nem először, de mindig megdöbbenve, hogy a sport és a politika mily különös viszonyban van egymással. Október 10. van, amikor ezt az írást elkezdtem, s e napon tudhattuk meg a műsorújságokból, hogy 18 órától megnézhetjük a televízióban az ukrán és a magyar U21-es válogatott Európa Bajnoki selejtezőjét az M4 csatornán. Nyilván rendkívül tájékozatlan vagyok az ilyen mérkőzések megrendezését illetően, hiszen nem tudom, mik a szabályok, s kik készítik ezeket? Kikre vonatkoznak és kikre nem? Mindenesetre van egy furcsa háborúba – jegyzem meg, némiképp önhibájából – belebonyolódott ország, azaz Ukrajna, valamint Oroszország, ahonnét naponta sokszor érkeznek hírek, hol tart a front, ki mennyi drónt, s ilyen-olyan fegyvert lőtt ki, hány támadás volt aznap, mennyi halott, magyarán hol tart a háború? Hogy tart, az kétségtelen, mint ahogy az is, hogy még mindig nem látjuk a végét.

Azt viszont látjuk, hogy érdekes „adalékokkal” is szolgál az új idők új háborúja. Valamennyi. Például az orosz–ukrán azzal, hogy immár évek óta gyakran értesülünk arról, hogy a Zelenszkij család nőtagjai, feleség és anyós, háború ide-oda, rendre járják Európa országait, hogy rengeteg pénzért nyaralókat, házakat, valamint hihetetlenül drága, világhírű tervezők által megálmodott divatcikkeket vásároljanak maguknak. Ezeket a roppant fontos tudnivalókat nem a magyar sajtó, hanem zömmel és igen gyakran az európai, az ukrán határoktól messze fekvő országok újságjai közlik. „Elcelebesedett” világunkban ezen már nemigen kellene csodálkozni, ám az azért kissé mellbe vágja, pontosabban mellbe vágta az embert, amikor pár évvel ezelőtt a háború rémségeit a háborúhoz semmiféle kötődéssel nem rendelkező orosz operaénekesek nyakába próbálták sózni a világ ítészei, azaz fellépéseiket olyan országok bojkottálták, amelyek bizony a történelem folyamán rendre belebonyolódtak ilyen-olyan háborúkba, például a gyarmataikon. Őket nem sújtották szankciókkal, az ő polgáraik nem kaptak büntetéseket, ezt a gyufát ugyanis csak az orosz sportolók és művészek húzták ki, miközben teljesen nyilvánvaló volt, hogy személy szerint semmi közük nincs semmiféle háborúhoz. Tudom, hogy ez cseppet sem „szakértői” vélemény, ám engedtessék meg, hogy minden gondolkodó embernek legyen joga véleményt mondani arról, számára mit is jelent a tisztesség. Miért gondolta bárki is, hogy ha eltiltja például Anna Nyetrebkót az énekléstől, akkor tesz valamit a világbéke érdekében? Nem tesz! Nem is tett. Világbéke azóta sincs, mint ahogy nem lett akkor sem, amikor az „ítészek” a sportesemények orosz résztvevőit kezdték büntetni azzal, hogy eltiltották őket a versenyzéstől. Mintha ezek a sportolók bármily esetben is ludasok lettek volna az orosz–ukrán háború kirobbanásában, netán valami módon éppen ők idézték volna elő a háborút, avagy éppen a világbéke eljövetelét akadályozták volna meg, ha elindulnak a sportversenyeken.