Játéknak jó ötlet, ám az élet sajnos bonyolultabb minden „hősi” eposznál. Életünk ez idő tájt is a háborúságok körül forog, nincs nap hadijelentés nélkül, és ígérgetések ide-oda, nem látunk valódi békéről szóló megállapodást sem. A történelem bonyolult valami. Ennek bizonyítására álljon itt néhány mondat néhai barátom, Chrudinák Alajos egyik, 2014-ben megjelent cikkéből, melyből én is eltettem egy példányt, és amely azért is érdekes, mert érzékelteti, milyen gyökerei is vannak az orosz–ukrán háborúságnak. Sajnos az egész, nagyon hosszú írást nem áll módomban közzétenni, de idézek belőle. Íme: „A Fekete-tenger partján, az ukrán Odesszában a dühöngő nacionalista csőcselék a nyíltan náci Jobb Szektor fegyvereseivel megölt 30 oroszbarát ukránt, akik autonómiát követeltek és elítélték a puccsista kijevi kormányt, amelyet Washington juttatott hatalomra. A nem kimondottan oroszbarát, transzatlanti német bulvárlap, a Bild szerint Ukrajnában már a CIA és az FBI többtucatnyi ügynöke diktálja a tempót, és vezényli, futtatja a kijevi parádét. A kormánypárti fegyveresek szétverték a tüntető ellenzékiek sátortáborát, majd a szakszervezet székházába menekülő emberekre rágyújtották az épületet. Washington, mivel nem érte el eredeti célját Ukrajnában, most egyértelműen arra törekszik, hogy Moszkvát beugrassza a nyugat által szított ukrajnai polgárháborúba, és nyakába varrja az ukrán konfliktus felelősségét.” Nos, nem árt ezeket a tényeket is megismerni a történések jobb megértése érdekében.

Érti tehát, aki akarja a fentebb emlegetett tényeket, mindenesetre a kérdés jogos: ki is az agresszor? Vajon a „rendezők” felfogták, hogy háborúba vezetik Amerikát és európai szövetségeseit Oroszország és Kína ellen? Úgy tűnt akkor, 2014-ben, hogy nem fogták fel, csak talán játszottak a tűzzel. Ám a tűz igencsak fellobbant, s megint csak játszanak vele. A tűz meg a háborúság kezdete óta lobog. A háborús hiénák pedig mindmáig fújják ezt a tüzet. Nem el, hanem fel, azaz élesztik. Ezt tapasztaljuk minden nap, immár évek óta. Pedig ha 2014-ben hallgattak volna a bölcsekre, tán ma már béke lenne. De erre azért nem tenném le a garast.

A szerző újságíró