Bizonyára sokan ismerik Petőfi Sándor A helység kalapácsa című vidám eposzát, melyben többnyire mindenki a béke barátja, de azért elég gyakran ütik-vágják egymást, hazafiaskodnak, meg szüntelenül viszályokat szítanak egymás ellen. Még a pálinkafőzés mikéntjén is képesek nagy hangon vitatkozni meg egymásnak esni, üres frázisokat pufogtatni. Petőfi oly jól ismerte az emberi természetet, hogy ebbe az eposzába is belerakta az ember szinte valamennyi gyarlóságát, miként azt is, hogy a háborúság mily ostoba dolgok miatt is képes kitörni, hogy aztán mindenki megbolonduljon és ütni-verni kezdje a másikat.

Nem véletlen tehát, ha ezt a tündéri szatírát újraolvasva, avagy megnézve a hajdanában kiváló színészekkel elkészített színpadi változatát, rájövünk arra, hogy az emberi természet bizony nemigen változik. Vannak háborúpártiak, vannak békebarátok, és vannak összezavarodott elméjű szerencsétlenek, akik azt sem tudják, mibe keveredtek. Nem véletlen tehát, ha látva ezt a tündéri alkotást, nyomban a mai világhelyzetre gondolunk, már csak azért is, mert bizony a világ nemigen változik. A slágert idézve, „a divat az nem halad, csak visszaváltozik”. A háború is ilyen. Örök. S jellege nemigen változik. Nevetséges okok miatt is egymásnak tudnak esni emberek, mit emberek, egész országok! Szerelmi ügyek miatt éppúgy, mint a javak, a területek megszerzése céljából. Bár leginkább vélt sérelmek miatt. Sokunk kedvenc „okosembere”, George Orwell igazán fején találta a szöget, amikor úgy vélte: „A legelkeserítőbb az egész háborúban talán nem is az, hogy ennyi nyomorúságot kell elszenvednünk, hanem hogy sorsunk pipogya alakok kezébe van letéve. Olyan ez, mintha az életed egyetlen sakkjátszmára volna feltéve, és neked szótlanul végig kell nézned a partit anélkül, hogy a hülyébbnél hülyébb lépések kockázatát elháríthatnád.”

Petőfi nem ismerhette Orwell mondásait, A helység kalapácsa című vígeposzában mégis tűpontosan ábrázolja a háborúzó, egymás haját tépő vicces alakokat, s bizony rögvest eszünkbe juthat, mennyire hasonlítanak ezek a mai fenekedőkre! Mert a mondást idézve: „a divat az nem halad, csak visszaváltozik”. A mai háborúpártiaknak ajánlanánk is, hogy amúgy szórakozásból a Petőfi-eposz figuráin osztozhatnának, úgysem csinálnak semmi hasznosat ott a háborúpárti Brüsszelben. Így választhatnának egy szemérmetes Erzsókot, lehetne valaki szélestenyerű Fejenagy, avagy lágyszívű kántor, netán Vitéz Csepű Palkó, no meg amazontermészetű Márta, s akire persze igazán nagy szükség volna, az nem más, mint Bagarja, a békebarát.