idezojelek

Bagarja és a többi békebarát

Vannak háborúpártiak, vannak békebarátok, és vannak összezavarodott elméjű szerencsétlenek, akik azt sem tudják, mibe keveredtek.

Kondor Katalin avatarja
Kondor Katalin
Cikk kép: undefined
petőfiukrajnháborúélet 2026. 01. 18. 6:00
Fotó: -
0

Bizonyára sokan ismerik Petőfi Sándor A helység kalapácsa című vidám eposzát, melyben többnyire mindenki a béke barátja, de azért elég gyakran ütik-vágják egymást, hazafiaskodnak, meg szüntelenül viszályokat szítanak egymás ellen. Még a pálinkafőzés mikéntjén is képesek nagy hangon vitatkozni meg egymásnak esni, üres frázisokat pufogtatni. Petőfi oly jól ismerte az emberi természetet, hogy ebbe az eposzába is belerakta az ember szinte valamennyi gyarlóságát, miként azt is, hogy a háborúság mily ostoba dolgok miatt is képes kitörni, hogy aztán mindenki megbolonduljon és ütni-verni kezdje a másikat.

Nem véletlen tehát, ha ezt a tündéri szatírát újraolvasva, avagy megnézve a hajdanában kiváló színészekkel elkészített színpadi változatát, rájövünk arra, hogy az emberi természet bizony nemigen változik. Vannak háborúpártiak, vannak békebarátok, és vannak összezavarodott elméjű szerencsétlenek, akik azt sem tudják, mibe keveredtek. Nem véletlen tehát, ha látva ezt a tündéri alkotást, nyomban a mai világhelyzetre gondolunk, már csak azért is, mert bizony a világ nemigen változik. A slágert idézve, „a divat az nem halad, csak visszaváltozik”. A háború is ilyen. Örök. S jellege nemigen változik. Nevetséges okok miatt is egymásnak tudnak esni emberek, mit emberek, egész országok! Szerelmi ügyek miatt éppúgy, mint a javak, a területek megszerzése céljából. Bár leginkább vélt sérelmek miatt. Sokunk kedvenc „okosembere”, George Orwell igazán fején találta a szöget, amikor úgy vélte: „A legelkeserítőbb az egész háborúban talán nem is az, hogy ennyi nyomorúságot kell elszenvednünk, hanem hogy sorsunk pipogya alakok kezébe van letéve. Olyan ez, mintha az életed egyetlen sakkjátszmára volna feltéve, és neked szótlanul végig kell nézned a partit anélkül, hogy a hülyébbnél hülyébb lépések kockázatát elháríthatnád.”

Petőfi nem ismerhette Orwell mondásait, A helység kalapácsa című vígeposzában mégis tűpontosan ábrázolja a háborúzó, egymás haját tépő vicces alakokat, s bizony rögvest eszünkbe juthat, mennyire hasonlítanak ezek a mai fenekedőkre! Mert a mondást idézve: „a divat az nem halad, csak visszaváltozik”. A mai háborúpártiaknak ajánlanánk is, hogy amúgy szórakozásból a Petőfi-eposz figuráin osztozhatnának, úgysem csinálnak semmi hasznosat ott a háborúpárti Brüsszelben. Így választhatnának egy szemérmetes Erzsókot, lehetne valaki szélestenyerű Fejenagy, avagy lágyszívű kántor, netán Vitéz Csepű Palkó, no meg amazontermészetű Márta, s akire persze igazán nagy szükség volna, az nem más, mint Bagarja, a békebarát.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Játéknak jó ötlet, ám az élet sajnos bonyolultabb minden „hősi” eposznál. Életünk ez idő tájt is a háborúságok körül forog, nincs nap hadijelentés nélkül, és ígérgetések ide-oda, nem látunk valódi békéről szóló megállapodást sem. A történelem bonyolult valami. Ennek bizonyítására álljon itt néhány mondat néhai barátom, Chrudinák Alajos egyik, 2014-ben megjelent cikkéből, melyből én is eltettem egy példányt, és amely azért is érdekes, mert érzékelteti, milyen gyökerei is vannak az orosz–ukrán háborúságnak. Sajnos az egész, nagyon hosszú írást nem áll módomban közzétenni, de idézek belőle. Íme: „A Fekete-tenger partján, az ukrán Odesszában a dühöngő nacionalista csőcselék a nyíltan náci Jobb Szektor fegyvereseivel megölt 30 oroszbarát ukránt, akik autonómiát követeltek és elítélték a puccsista kijevi kormányt, amelyet Washington juttatott hatalomra. A nem kimondottan oroszbarát, transzatlanti német bulvárlap, a Bild szerint Ukrajnában már a CIA és az FBI többtucatnyi ügynöke diktálja a tempót, és vezényli, futtatja a kijevi parádét. A kormánypárti fegyveresek szétverték a tüntető ellenzékiek sátortáborát, majd a szakszervezet székházába menekülő emberekre rágyújtották az épületet. Washington, mivel nem érte el eredeti célját Ukrajnában, most egyértelműen arra törekszik, hogy Moszkvát beugrassza a nyugat által szított ukrajnai polgárháborúba, és nyakába varrja az ukrán konfliktus felelősségét.” Nos, nem árt ezeket a tényeket is megismerni a történések jobb megértése érdekében.

Érti tehát, aki akarja a fentebb emlegetett tényeket, mindenesetre a kérdés jogos: ki is az agresszor? Vajon a „rendezők” felfogták, hogy háborúba vezetik Amerikát és európai szövetségeseit Oroszország és Kína ellen? Úgy tűnt akkor, 2014-ben, hogy nem fogták fel, csak talán játszottak a tűzzel. Ám a tűz igencsak fellobbant, s megint csak játszanak vele. A tűz meg a háborúság kezdete óta lobog. A háborús hiénák pedig mindmáig fújják ezt a tüzet. Nem el, hanem fel, azaz élesztik. Ezt tapasztaljuk minden nap, immár évek óta. Pedig ha 2014-ben hallgattak volna a bölcsekre, tán ma már béke lenne. De erre azért nem tenném le a garast.

A szerző újságíró

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.