Csakhogy az Egyesült Államok egy kétarcú birodalom, amely befelé demokráciát mutat, a külföld felé viszont kemény imperialista politikát folytatott. Márpedig ezt a kettősséget sokáig nem lehet fönt tartani, és emiatt van nehéz helyzetben Donald Trump, mert ezt a kétarcúságot kellene megszüntetnie. 

Végső soron az orosz–ukrán háború kirobbantása amerikai szemszögből sem volt más, mint az orosz olaj és gáz leválasztása az amerikai LNG javára, illetve az amerikai pénzügyi alapok (BlackRock, Vanguard stb.) helyzetbe hozása. Oroszországot kint tartani, az Európai Uniót kifosztani, Amerika gazdasági érdekeit megerősíteni Európában, végül is ez volt az értelme az ukrajnai állampuccsnak, majd háborúnak.

Trump Davosban tartott beszéde alapján sejteni lehet, hogy gazdasági értelemben vissza akar térni az alapokhoz, Henry C. Carey tanaihoz, aki az amerikai közgazdaságtan legjelentősebb XIX. századi képviselője volt. Carey tanai a belső piacok erősítését célozták, ami eltávolodást okozott a britek által létrehozott szabadkereskedelmi (globális) kereskedelemtől. Carey szerint a gazdasági (mezőgazdasági, ipari) régiók közötti szoros kapcsolat és a belső piacok védelme biztosítja a nemzeti egységet és jólétet. Mint Trump kereskedelmi minisztere, Howard Lutnick kijelentette a davosi világgazdasági fórumon: „a globalizáció kudarcot vallott”, és hogy a Trump-kormány „másfajta gondolkodásmódot” alkalmaz, amely „teljesen eltér a WEF-étől”. 

Nagyon érdekes folyamatnak vagyunk részesei, mert amikor az USA elnöke éppen visszametszi a birodalmi vadhajtásokat és irányt vált, aközben a brüsszeli elit és a társutas miniszterelnökök egy szigorúbb föderalista elképzelést igyekeznek megvalósítani. Egy technokrata vagy bürokrata imperializmust, ami egy olyan térségben, ahol 27 ország 27 különböző nyelven beszél, komolytalan, de komolyan kell venni. Az amerikai ihletésű globális háttérhatalom láthatóan kiegyezett a muzulmán bevándorlókkal, akiknek harmadik, negyedik generációi Nyugat-Európában már kezdik elérni azt a kritikus szintet, amikor a folyamatot már nem lehet visszafordítani.

A Grönland-incidens tehát fölrázta a brüsszeli elitet, akik most azon sopánkodnak, hogy Trump imperializmusa vazallus helyzetbe dönti Európát, ami ellen tenni kell valamit. 

A karrierpolitikusok és a brüsszeli elit számára azért is rendkívül kínosak Trump lépései, mert ők is jól tudják, hogy ebben a helyzetben mit kellene tenniük: leállítani az ukránok esztelen pénzügyi támogatását, határozottan megállítani az illegális migrációt, és rendbe tenni az EU gazdaságát.

Az EU-t vezető elit véleménye a Der Spiegelben szerepel, szerintük szükség van az egyes EU-tagállamok szuverenitásának csökkentésére és az európai bürokrácia hatásköreinek megerősítésére. Tudjuk, hogy Magyarország számára ez még több forráselvonást és kötelezettségszegési eljárást jelentene. A német hetilap a kül- és védelmi politikában az egyhangúság elvének elvetésére szólít fel (nincs több vétó!), amely „megbénítja a döntéshozatalt”.

Valamint azt javasolja, hogy erősítsék meg a páneurópai intézmények hatalmát és az EU-országok központosítottabb kormányzása felé való elmozdulást. Ez még semmi, mert a lap azt is kimondja, hogy Európa saját nukleáris ernyőt vezessen be, ahelyett, hogy az USA-ra támaszkodna, miközben Franciaország és Anglia együttes atomarzenálja meg sem közelíti az oroszokét. Ekkora hülyeséget talán még a goebbelsi propaganda sem tudott volna kiötleni. Azért annyit a Der Spiegel is elismer, hogy Európa még nem áll készen arra, hogy Washington felhagyjon Ukrajna támogatásával.

Végül is ha a brüsszeli elitnek nem tetsző amerikai elnök tesz számukra kellemetlen lépéseket, akkor az imperializmus, de ha a velük azonos ideológiai elvek mentén működő elnökök alatt történnek beavatkozások (álszent támadás Irak ellen vagy az Északi Áramlat felrobbantása), akkor az más. Akkor az egy normális, fejbólintós állapot.

A szerző író, újságíró