Néhány évvel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök a nyugat-európai kritikusaitól azt kérte, hogy arra figyeljenek, amit tesz, és ne arra, amit mond. Az ellenzék szerint tehát szavai és tettei nincsenek összhangban, vagyis hazudik. Egészen másról van szó. Ma egy közszereplő gondolatai csak a média sokszor tudatos torzításain keresztül jutnak el másokhoz. Ezért a nyugatiak Orbán-képe elég távol esik a valóságtól. Hasonló helyzetben van Ferenc pápa is, aki már pápasága elején közellenség lett, amikor kimondta, hogy ez a gazdaság öl.
A médiában terjedő hamis pápakép nyomán Ferenc pápa sokak szemében migránssimogató, globalista, szabadkőműves, liberális.
Ma, amikor Közép-Európában sok kérdésben másképp gondolkodunk, mint Nyugaton, nem felesleges tisztázni, hogy a pápa véleménye melyik irányhoz áll közelebb. Az említett vádak közül most a globalizmus kérdésével foglalkozom, aminek időszerűséget az ad, hogy a pápa nemrégiben üzenetet küldött a Világbank és az IMF tavaszi ülésére. A levélben ugyan szó van egy esetleges új globális intézményről, ám tudni kell, hogy miért. A meglévők aligha volnának képesek megtenni, amit a pápa elvár, hogy ezek majd „a szegényebb és kevésbé fejlett nemzeteknek részvételt biztosítanak a döntéshozatalban, és megkönnyítik a nemzetközi piacra kijutásukat”. A világ ma nem erre halad. Épp a napokban olvastuk, hogy a CDU/CSU kancellárjelöltje kiszorítaná a kisebb nemzeteket az EU külügyi döntéshozatalából. A globalisták célja a hatalom világméretű koncentrációja, velük szemben a pápa a nemzetek széles körének bevonását sürgeti.
Mivel a levél többször hivatkozik a Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek) kezdetű enciklikára, a továbbiakban azt veszem alapul. Az enciklika elején európai példából indul ki, s ha csak addig olvasom, hogy „megszületett az egyesült Európa álma”, bizony berzenkedni kezdek. De a folytatás dicsérőleg arról szól, hogy kezdetben Európa képes volt elismerni közös gyökereit, és örülni gazdag sokszínűségének. Ezután egy keserű mondat: „A történelem azonban visszafordulni látszik.” De még mennyire! A pápa elítéli a rövidlátó és agresszív nacionalizmust (ki nem?), de rámutat, hogy „a pénzügyi szektor globális nyitottsága kizárólag a külföldi érdekek iránti nyitottságra vagy a gazdasági hatalmak bármely országban történő, akadálytalan befektetési szabadságára vonatkozik. Ennek a globalizmusnak az előretörése általában a legerősebbek identitását támogatja, akik megvédhetik magukat, ugyanakkor a leggyengébb és legszegényebb régiók identitását igyekszik feloldani.”
