Ahmed Hamed, a 2015-ös röszkei zavargó immár a messzi távolból, kitoloncoltan olvashat most azokról, akik az örökébe léptek. Téglát hajítva ugyanúgy rátámadtak – ezúttal a bácsalmási határjelnél – a magyar rendőrökre, csoportba verődve, arcukat eltakarva, ahogy az Ahmed Hamed által felheccelt csőcseléktől láthatták. Könnygázzal bírták őket jobb belátásra. Júliusban Ásotthalomnál támadt egy csoport. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel – amikor cseperedtünk, ezt tanultuk. Az egymás közötti társadalmi érintkezésben jó szolgálatot tud tenni ez a tanács, persze nem a balekségig sarkítva. Mindenesetre ne baseballütővel büntessük a felfortyant szomszédot. 
Az államnak viszont nem feladata, hogy nagyvonalú legyen. Az a feladata, hogy megvédjen bennünket, és ehhez előbb meg kell védenie saját magát, így az államhatárt is a betolakodóktól. Akik megint jönnek, dobálóznak. Gyakran olvasni a migránsokkal való „riogatásról”, a „migránskártya kijátszásáról”. Mintha a kormányoldalnak az lenne a szórakozása, hogy nappal a migránsokkal ijesztgesse a rossz gyerekeket, éjjel pedig még álmában riogasson egy picit. Feltesszük, azoknak is van esernyőjük, a fejük felett pedig tető, akik ilyeneket írogatnak. Pedig az eső sem esik folyton, és az intenzitása is különböző lehet. A migrációs nyomással is hasonló a helyzet – most éppen nő, nem is kevéssé. A betörési kísérletek a jéghegy csúcsát jelentik, a szakértő szerint akár a magyar határvédelem szilárdságát is tesztelhetik így az embercsempészek. Az Európai Embercsempészés Elleni Központ helyettes vezetője a napokban arról beszélt lapunknak, illegális migránsok ezrei szorultak be a Balkánra. A Görögországon át a volt Jugoszlávia területén Nyugat-Európába vezető úgynevezett balkáni útvonal a magyar határzár óta elkerüli hazánkat, de annyira számolni kell a déli határunkon is betörési kísérletekkel, hogy a határőrök idén több embercsempészt fogtak el, mint tavaly egész évben, és háromszor annyi esetben – 53 ezer esetben – kellett beavatkozniuk, mint 2020 azonos időszakában.
Az elmúlt hat évben két olyan nagy kihívás érte Európát (és benne Magyarországot), amire a megelőző évtizedek nem készítettek fel. Az egyik a koronavírus-járvány, a másik a migráció. Mind a kettő hullámokban jelentkezik, és a belátható időben Európának együtt kell élnie a következményeikkel. Most, hogy Európába visszatért az élet a nagy lezárások után, és jó az idő is, a migránsok is megindultak. Olaszország felé a tengeren, a balkáni útvonalon pedig a szárazföldön, miután a görögök beljebb szállították őket a szigetekről, ahol apokaliptikus állapotok uralkodtak. 
Mindezt az afganisztáni helyzet alighanem csak rontani fogja; a Nyugat számára az ázsiai ország gyakorlatilag elesett. Tragikomikus, hogy mára olyan migrációpárti országok, mint Belgium és Hollandia is megijedtek, és a jogosulatlannak bizonyult afgán menedékkérők kitoloncolhatósága mellett kardoskodnak most Brüsszelnél. Csigalassúsággal, de azért hat év alatt csak megérlelt felismerésükben odáig jutottak, hogy a kitoloncolások leállítása még többeket ösztönözne arra, hogy az EU-ba jöjjenek. Csak nem? 2015 óta félmillió afgán érkezett Európába menekültstátust igényelve – ez azért gombócból sem kevés. 
Nyíltan migrációpárti európai politikusból lassan annyi lesz Európában, ahány nyilas a pesti flaszteren maradt 1945 tavaszára. Valahogy felszívódnak. A Die Zeitnak adott őszinteségi rohamában Karácsony Gergely elárulta: bevándorláspártiak maradnak, de azért óriásplakátokon nem hirdetik. Ez igazán kedves. De a migráció nem az a fajsúlyú kérdés lesz a választási kampányban, amely elől könnyen el lehetne bújni. 
(Borítókép forrása: MTI)