Persze ne legyenek illúzióink: Vörösmarty szavaival háború van most a nagyvilágban – csak most a lelkek, az önálló emberi akarat ellen vívnak engesztelhetetlen, minden eszközt bevető háborút. Most van leginkább szükségünk a karácsonyi ökumené útravalójára, amely az egész évre felvértez bennünket azzal a hittel, amellyel ellenállhatunk az oktrojált korszellemnek, amikor – hogy József Attilát is idézzük – megőrült a sátán, s meg kell zabolázni. 

A kereszténység és ünnepeink diadalát jelzi, hogy sokan a politikában is igyekeznek időről időre kereszténynek mutatkozni olyanok, akiknek igen kevés közük van hozzá. Már régebben is volt egy baloldali miniszterelnök, aki rendszeres bérmálkozásával próbálta riszálni magát a hívők tömegei előtt. Ma is van olyan jelölt, aki úgy próbálja magát kapóssá, szimpatikussá tenni, hogy magát a kereszténység letéteményeseként tünteti föl. Ebből is látszik: Magyarországon a hívő szavazók becsülete oly nagy, hogy egyesek még alakoskodásra is képesek a megnyerésük érdekében. Van azonban egy bökkenő: a szeretet nem deklarációkban, hanem tettekben nyilvánul meg, s a gyűlölködés, a másik ember gyalázása, lenézése nem egyeztethető össze a kereszténységgel. Mondhatni kizáró ok. Emiatt pedig szintén optimisták lehetünk így karácsony után, hisz hazánkban még senki sem volt képes sikeresen politizálni a keresztény értékek semmibevételével. 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)