Pártszerű magatartást tanúsítva önkritikát gyakorolt, és kommunikációs iránymutatásainak visszavonását jelentette be tegnap a szocialista Helena Dalli – ezzel is megdolgozva szerény, de nem megalázó havi 22 ezer eurós (több mint nyolcmillió forintos) fizetéséért. Az Európai Unió egyenlőségért felelős biztosa belátta: nem aratott osztatlan sikert a „befogadó szellemben” született előterjesztés, amely szerint például sosem vehetjük adottnak, hogy valaki heteroszexuális, a születési nemével azonosul, illetve nőként vagy férfiként határozza meg magát. Továbbá nem feltételezhető Európában, hogy mindenki keresztény és tartja a keresztény ünnepeket. Ezért például Dalli biztos javaslata szerint a brüsszeli alkalmazottaknak abban a példamondatban, hogy „Mária és János nemzetközi párt alkot”, a Szűzanyára és az egyik evangélistára utaló személynevek helyett inkább a Malika (arabul: királynő) és a Julio (Juliánusz) keresztneveket, oppardon, utóneveket lett volna ajánlatos használniuk. Ennek megfelelően azt is el kellene maszatolniuk, hogy a napokban megkezdődött az adventi időszak, a zsidók pedig meggyújtották a hanuka első gyertyáit. Kívánjanak a munkatársak egymásnak egyszerűen kellemes ünnepi időszakot – érvelt Dalli –, nehogy megsértődhessék bárki is bármin, kirekesztve érezvén magát!
A legújabb brüsszeli minibotrány történetesen egybeesett Grégor Puppinck francia konzervatív jogász Embertelen jogok című könyvének magyarországi bemutatójával. A kötet arról szól, hogyan forgatták ki az emberi jogokat a „progresszívek” eredeti jelentésükből. Holott az európai egyenlőség biztosan nem jelenti azt, hogy az unióban élő 450 millió főt vallás- és nemsemleges, tulajdonságok nélküli emberek tömegének kellene látnunk, a közbeszédet pedig egy kilúgozott, egyenfazonírozott, a való életben nem is létező embertípusra kellene szabnunk. Ahogy Európa szellemi alapját a görög filozófia és a római jog teremtette meg – amin az ázsiai vagy ezoterikus tanok hódolóinak semmi megsértődnivalójuk nincs –, úgy a vallási gyökereit a zsidó-keresztény hagyomány adja. A legtöbb, józan gondolkodású ateista, muszlim vagy más hitű nem is ütközik meg azon, ha látja jártában-keltében e vallások szimbólumait, különösen ünnepi időszakban. Amerika igazán a lehetőségek hazája, de amióta a világ a világ, az elnökük a Bibliára esküszik, amelyet – ellenkező nemű – házastársa tart neki. Jó ideje dúl már nálunk is a szimbólumok körüli kultúrharc, de újra emlékeztetni kell, a politikai korrektségnek való buzgó megfelelésében Európa sem juthat el a teljes önfeladásig. Az európai konzervatívok ezúttal időben nyomták meg a vészcsengőt Dalli asszony ajtaján.
Önkritikus megjegyzés: a rendszerváltozás idején forgolódó ifjoncként kevés jelszó hangzott anakronisztikusabbnak, mint a kisgazdáké: Isten, haza, család. Az optikában volt a hiba. Most, harminc évvel később Európa épp a vallási identitást, a nemzettudatot és a férfi és nő házasságára épülő családot kénytelen a végsőkig védelmezni a „progresszívekkel” szemben. Ennek eszköze idehaza a külföldön sokat támadott gyermekvédelmi törvény, amelyet az amerikai CNN riportere hétfőn „melegellenesként” konferált fel a magyar külügyminisztert faggatva. A lejárató szándék is azt a törekvést tükrözi: a „progresszívek” érdeke az identitását vesztett, ide-oda csapódó, fluid, így könnyen manipulálható tömeg. Egy konzumidiótákból álló falanx, amelynek vallása a politikai korrektség. De a már említett Puppincknak remélhetőleg igaza volt, amikor azt mondta tegnap: alapvetően minden társadalom konzervatív. Legfeljebb az elitek „progresszívek” – ha engedjük.
Borítókép: Helena Dalli (Fotó: MTI/EPA/AFP pool/John Thys)
