– Nagyon jól sikerült az oroszországi utunk: hazatérhettünk – a még a szovjet időkben Moszkvában járt Bob Hope amerikai komikus poénja nálunk, a XX. századi magyar történelem ismeretében különösen keserűen ül: nem minden honfitársunknak adatott meg onnan a visszaút. A magyar–orosz kapcsolatok alakítóinak túlzás nélkül diplomáciai bravúrja, hogy sikerült kialakítaniuk a két ország között egy kölcsönös előnyökön alapuló, a történelmi előítéletektől mentes, pragmatikus viszonyrendszert. Ez a kapcsolatrendszer ma évi ötmilliárd euró forgalmat termel, miközben az orosz gáz a magyar ellátás négyötödét biztosítja, a paksi atomerőmű pedig – amelyet orosz technológiával bővítünk az évtized végéig – áramszükségletünk felét. Amíg egyes nyugat-európai országok az energiabiztonságukat veszélyeztető módon akarják megmenteni az éghajlatot, a hosszú távú orosz gázszerződés kedvezményes áron biztosítja a magyar otthonok fűtését is. Nálunk marad a rezsicsökkentés, míg a német, a svéd egyre többet fizet az energiáért. A Szputnyik vakcina 900 ezer magyarnak adott védelmet a koronavírus ellen. Ha valaki mindennek fényében megkérdőjelezi a magyar–orosz csúcstalálkozók létjogosultságát, az keresse fel orvosát, gyógyszerészét.
Kétségtelen, Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin már évek óta esedékes, de a járvány miatt késleltetett újabb találkozójának ezúttal kényes volt az időpontja. Európa el akarja kerülni a háborút. Különösen igaz ez ránk, magyarokra: nemzettársaink élnek kisebbségként az ukrajnai Kárpátalján. A moszkvai felvételek tanúsága szerint a két vezetőt egy nagy, ovális asztal választotta el egymástól; képletesen szólva ez a tér Ukrajna. Akármennyit is változtak országaink az elmúlt bő harminc évben, a geopolitikai valóság vajmi keveset módosult, a távolság pedig ugyanaz maradt. Világosan kell látni azt is: a magyar miniszterelnök ugyan egy jól bejáratott kapcsolatrendszer keretében, de az EU és a NATO egy tagországának képviselőjeként, „békemisszióval” utazott Moszkvába. Ennek jegyében egyeztetett előző nap az unió soros elnöki tisztét betöltő Franciaország elnökével, valamint a NATO-főtitkárral. Magyarország nem világpolitikai tényező, nem is álmodja magát annak, de erejéhez mérten határozottan bele akar szólni környezetének alakulásába. Ennek tükrében megmosolyogtató a denunciálásban Pulitzer-díjas Paul Lendvai cikkének a címe, amely Putyin legjobb barátjaként emlegeti Orbánt. A bécsi publicista nem veszi észre, hogy képtelen megfogalmazása akaratlanul is felértékel egy olyan országot, amely csaknem kétszázszor kisebb Oroszországnál, népessége pedig Moszkváét sem éri el.
