Orbán Viktor interjúiban visszatérő elem: a NATO 1999-ben rögtön azt követően bombázta a magyarok is lakta Szerbiát, hogy beléptünk az atlanti szövetségbe. Harminchat évesen, újonc kormányfőként ez örökre meghatározó élmény lehetett, de Orbán átesett ekkor a tűzkeresztségen. Most, csaknem negyedszázaddal később fordul elő másodszor, hogy valamelyik szomszédunk fővárosát lövik. Olyan időket élünk, amikor azoknak áll a zászló, akik szagoltak már puskaport – ha képletesen is. Azoknak, akik nem a Wikipédián keresik ki a világ vezetőit, hanem kiismerték már a gondolkodásukat. Azoknak, akiket a válságkezelésben (pénzügyi és migrációs válság, koronavírus-járvány) szerzett tapasztalatuk alkalmassá tesz arra, hogy gyorsan felismerjék, mi a magyar érdek. Azoknak, akiknek van idege mindehhez. Emlegetik azt a bizonyos hívást hajnal háromkor, amikor a vezetőnek a legmélyebb álmából ébresztve kell reagálnia egy világpolitikai helyzetre. Márki-Zay Péternek a békési piacon kapott dührohama afelől is kétséget ébreszt, délután háromkor hogyan kezelné, ha felhívja a villanyóra-leolvasó.

Borítókép: Orosz harckocsik Belaruszban (Fotó: AFP/orosz védelmi minisztérium)