Nehéz kenyér a talpnyalóké. A csinovnyiklét teljes beszűkülést, csőlátást eredményez. Valahol érthető. Nem látsz se Istent, se magyarokat – a képedbe nyomott ormótlan cipőtalp mindent kitakar. Folyton azt lesed, mit várnak tőled a gazdik ott, a szivárványos Nyugaton, akik a plakátcechedet meg a facebookos kampányszámládat állják. S ha elszúrod (mégpedig naponta, súgógépről is), akkor késve utalnak, üzennek. Ha pedig már közröhej tárgya vagy, akkor a választási hajrában porrá égetnek az új Závecz-méréssel, miszerint még a Fegyőr is népszerűbb nálad vidéken. (Holott András sem egy libling arrafelé, átlag falusi a vasvilláért nyúl, ha meglátja.)
„Nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket” – énekelte a Bikini. S talán ez lebeghet Márki-Zay Péter szeme (illetve nyelve) előtt, amikor meghirdeti: ha a NATO úgy akarja, akkor katonákat és fegyvereket kell küldenünk Ukrajnába. Holott a NATO leszögezte: nem küld fegyvereket és katonákat, esze ágában sincs háborúba keveredni az oroszokkal. Csakhogy Péter inasnak kényszeres nyalhatnékja van: ezért már azelőtt letérdel, hogy a sorvezetőt megküldenék neki Washingtonból. Hogy magyarok halnának bele jópofa ötletébe? Belesodródnánk a háborúba? Mit érdekli őt? Csak nyalni, nyalni! Új nap, új verkli. Közli, hogy egyáltalán nem veszélyes fegyvereket küldeni. Noha biztonsági szakértők figyelmeztetnek: egy fegyverszállítmány már magyar területen célpontja lehetne orosz rakétáknak, de Kárpátalján szinte bizonyosan. Tehát magyar testvéreink életét követelhetné egy ilyen hazárdjáték. De Márki-Zay nem érti. Az ő látótere a cipőtalp. Rá egy napra viszont bejelenti: igazából Orbán akar katonákat és fegyvereket küldeni…
Ugyanez megy energiafronton. Márki-Zay egyik segédnyalonca követeli: azonnal zárjuk el az orosz gázt. Mind megfagyunk, vagy legalábbis a nadrágunk rámegy a rezsire, de legalább jól megmutatjuk Putyinnak. Megmutatjuk? Ugyan mit? Legfeljebb azt, hogy milyen hülyék vagyunk. Vlagyimir majd szépen fuvatja a gázt Kínába, miközben a magyar ipar bedől. A szankcióőrület közepette még a németeknek is maradt annyi eszük, hogy jelezzék: kell nekik az orosz gáz. Sőt az atomerőműveiket is elkezdik újranyitni. Erre mit mond éles elméjű Kocsis-Cake Olivio? Hogy állítsuk le a paksi beruházást. Mert nem kell olcsó áram. Hiszen – ahogy Péter inas is megmondta – kevesebb áramot, vizet és gázt kell használni, a rezsicsökkentés ostobaság. A németek fanatizmusa közismert, ám fasorban sincsenek a magyarországi baloldalhoz képest. Ezeknek a keleti vakcina sem kellett, arról is le akarták beszélni a magyarokat, még ha beledöglenek is. Mert csak az a jó, ami Nyugatról jön – Sztella Kiriakídisz biztos asszony bankszámláját érintve.
Márki-Zay kedden arról értekezett: „Magyarországnak a NATO leghűségesebb tagjának kell lennie.” Világos: legyünk most is utolsó csatlósok. Legutóbb is hogy bevált, ugye? Szerintem meg a történelem azt tanítja nekünk (különösen, ha Erdély felé tekintünk), hogy eszesnek, ravasznak, könyörtelenül számítónak kell lennünk. Csak a magyar érdek számít, semmi más! Hűséggel pedig elsősorban a magyar nemzetnek tartozunk. Elhiszem, hogy az amerikai porszívóügynöknek, Kabul Rózsájának meg a többi nyugati mameluknak fáj, ha mi, magyarok pragmatikus, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat építünk a Kelettel. Ugyan, mi mást várhatnánk ezektől? Bő évszázados tapasztalat: ha baj van (háború, járvány, népvándorlás), a magyarországi baloldal folyton az ellenséggel cimborál, mindig a nemzeti érdek ellen cselekszik.
„Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének – nem derék ember” – üzente Széchenyi István, a legnagyobb magyar. És milyen igaza volt.
Borítókép: Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter sajtótájékoztatója (Fotó: Ripost/Máté Krisztián)
