Értem én persze, hogy ha az embert minőségi nemzetközi anyagból gyúrták, akkor direktívákat kell teljesítenie. Nyilván jól hangzik, csak éppen nem igaz, hogy a török NATO-vétó vagy a különféle ügyekben benyújtható magyar vétó példa nélkül állna a világtörténelemben. Jól emlékszünk még arra, hogy Brüsszelnek hosszas harcot kellett vívnia Dániával, a kicsiny, de dacos állam csak azután csatlakozott a maastrichti szerződéshez, hogy felmentést kapott több közös uniós döntés alól. Az uniónak rendeznie kellett az ügyet, meg kellett értenie a dán kifogásokat, ahogyan most a magyar nézőpontot is.

Tényleg: nekünk, magyaroknak miért kellene aláírnunk a kivégzésünket pusztán azért, mert néhány baloldali csodabogár ideológiai ketrecharcot vív Oroszországgal? Amikor olyan a kitettségünk az orosz földgáznak és kőolajnak, amilyen, nem tehetünk mást, mint hogy jelezzük a problémát. Jeleznék más bajba jutott országok is persze, csak hát a helyzet az, hogy nem mindenkinek jutott Orbán Viktor, célszerűbb a behódolás. Mi, magyarok mindig annak köszönhettük átmeneti sikereinket, ha megértettük a kort, amelyben élünk, és szövetségi rendszerekben mozogtunk, egyenrangú tagként. Most is ez zajlik körülöttünk. Persze nem mi fogunk elnézést kérni, ha egy német zöld politikusnő idegrohamot kap a dolgozószobájában, pusztán azért, mert a dekrétumot nem hajtjuk végre.

Nincs dekrétum, barátaim. Nem is lehet. A nemzetközi színtér gyorsan változik, az egyik szereplő ma még megvan, a másik megrendül, a harmadik eltűnik. Viharos gyorsasággal, nem vajúdva. Aki tegnap nagyra nőtt, mára köddé válik. A politika természetrajzához hozzátartozik a jövőben gondolkodás, hiszen ahhoz, hogy tizenöt-húsz év múlva az ország biztonságban és gyarapodva létezzen, már ma lépéseket kell tennünk. Miközben könnyen meglehet, hogy a mai ítészek még a mi életünkben ugyanúgy a semmibe távoznak, mint a tegnapi birodalmak urai és parancsolói.

Különvéleményt mondani, saját szempontrendszert nyújtani tehát olykor kötelesség is. Aki mindezt megérti, államférfi, aki ez ellen dolgozik, nem a hazáját szolgálja. A dánok, törökök, magyarok megértették a fentieket, aki pedig nem, a saját nemzeti jövőjét teszi kockára.

Borítókép: Az Európai Parlament (Forrás: Pixabay)