Eljutott a baloldal abba az önfelszámolási fázisba, hogy tevékenységükkel kapcsolatban a szappanopera kifejezés inkább már a siralmas helyzetük kozmetikázása. Ha tényszerűek akarunk maradni, a szappanoperett definíció, ami pontosabban tükrözi a parlamenti küszöb környékén vagy az alatt táncoló állapotukat.
Jelenleg a baloldali pártszerűségek, félfiktív alakulatok kétségbeesetten kapkodnak fűhöz-fához, csak hogy némi figyelmet érdemeljenek ki a választók körében, de mind csekélyebb siker koronázza erőfeszítéseiket. Valahogy semmi sem jön össze nekik, és minden nagy ívű tervük a visszájára sül el. Ott tartanak azonban, hogy a választások előtti nagy mellényüket immár láthatósági mellényre kellene cserélniük. Más szóval: a kutya sem kíváncsi rájuk.
Pedig próbálkoznak mindennel. Foglaltak hidakat, többnyire civil megmozdulásnak álcázva a nagy projektet, tartottak néptelen, tiltakozók nélküli tüntetéseket, s még az országgyűlést is összehívatták, csakhogy – miként tudható volt előre – rajtuk kívül nem ment el senki, sőt még egyes vezetőik is távol maradtak, ezért aztán csupán szűk ellenséges körben voltak kénytelenek szapulni egymás között a gaz, a hatalmat átadni sehogy sem akaró kormányt és a jobboldalt.
