Mert ő a régi világ uralkodója volt. Valóban személyében tudta tisztelni az egész világ a briteket, akik soha nem lehetnek rabszolgák, s a hullámokat uralják. Nem volt teljesen ideillő, ebbe a nagyon is mocskos, álhírekkel és torz információkkal teli Facebook-világba. II. Erzsébet halálával valami nagyon fontos kapocs szűnt meg a régiek és az újak között. Károly herceg – aki már király, bármennyire is furcsa ezt kijelenteni – már modern, róla mindent elmondtak már hosszú élete alatt, megforgatták a szennyben. Nem kétséges, hogy hozzá is kötődik egy meghatározhatatlan tisztelet, de sose lesz fogható édesanyjához. II. Erzsébettel a régi világ halt meg.

Ez pedig borzasztóan szomorú. A történelemnek építkeznie kellene, jobb és rosszabb uralkodók váltják egymást, de az alapok megmaradnak. Nem szabadna a koronás főt kinevetni, házasságán élcelődni, információk nélkül bírálatot mondani róla. Csak ma már nincs senki, akit egyszerűen a neve miatt tisztelne a világ. Erre kell felkészülni, a sárba tiport koronák időszakára, a tekintély halálára. Az örökséget nem tudta átadni II. Erzsébet. A királyi pénzverde új érméket bocsát ki, a régóta ismert arcél helyett új személy kontúrjai lesznek a pénzeken, a bélyegeken, de hát manapság ki ad fel levelet és ki használ fémpénzt? Erzsébet királynő beköltözik a történelemkönyvek lapjaira, s mi, akik éltünk az ő uralkodása idején, emlékezni fogunk, milyen volt az a régi időszak. Pedig nem a mi királynőnk volt, egy másik országé, amellyel alkalmasint háborúztunk is, de éppen ő volt az, aki az állandóságot képviselte abban a másik országban, emiatt pedig nagyon is becsülte a briteket mindenki. Mi is.

Egy egykori birodalom teljes lakossága tanul most új himnuszt, hogy legközelebb a király megóvására kérje a Jóistent. Talán évekig el fogják téveszteni. A királynőjük meghalt, de a királyuk már nem tudja betölteni a keletkezett űrt. Ledőlt a London Bridge, és talán soha nem tudják felépíteni újra.

Borítókép: II. Erzsébet királynő (Fotó: AFP/Ben Stansall)