Thatcher kabátja egyelőre méretesnek tűnik Truss filigrán alkatára, de a jövőben maga cáfolhat rá erre a fanyalgásra. Orosz kollégája mindenesetre a hírek szerint könnyen jégre vitte mint külügyminisztert, amikor kihozta Trussból, hogy azt sem tudja, Voronyezs vagy Rosztov nem Ukrajnában, hanem orosz földön található. A Fekete-tengerrel ugyanígy hadilábon állt, az pedig forrófejűségnek tűnik egy nagyhatalom leendő vezetőjétől, ha atomfegyverrel fenyegeti Oroszországot. Legyen persze tisztában a nukleáris arzenál elrettentő erejével, de csak saját személyiségvonásait fedi fel, aki rutinszerűen lobogtatja ezt az ütőkártyát.
Szerencsére ma más a feladat, noha ugyanúgy nem teljesen független az ukrajnai háborútól, Európa első számú jelenlegi problémájától. A brexit megmutatta, hogy az uniós kilépés megkíméli ugyan a briteket az EU belső viharaitól, de az Európát sorra érő válságoktól nem. Beigazolódott ez a koronavírus-járványnál – Boris Johnson, Truss eddigi főnöke ennek egy botrányos leágazásába bukott bele –, ahogyan a Londonra továbbra is nehezedő migrációs nyomás esetében is. Truss most megmutathatja: olyan kemény konzervatívként lép fel ez utóbbi ügyben, mint ahogyan ígérte. Ám a legégetőbb (vagy, mint kiderülhet, legfagyasztóbb) kérdésnek a tél közeledtével az energia ígérkezik – ahogy egész Európában. Thatcher nem arról volt híres, hogy állami juttatásokkal kényeztette volna a briteket, Trussnak azonban megkerülhetetlen feladata lesz, hogy egyensúlyt találjon az energiapiacon az óriáscégek extraprofitja és a polgárokat egyre ijesztőbben sújtó rezsiterhek között. A kétkeresős, középosztálybeli brit családokat is elérte az energiapánik az (éves alapon) fontban többezres, forintba átszámolva milliós nagyságrendű összegek hallatán, amelyek októbertől esedékesek. Százezres nagyságrendűre duzzadt a mozgalom, amely arra buzdítja a szigetországi fogyasztókat, hogy ne fizessék be a számláikat. Rezsicsökkentés nélkül – hajtsák végre így vagy úgy – komoly szociális feszültség fenyeget az Egyesült Királyságban. A „rosszkedvünk tele” máris borítékolható a III. Richárd nyitómonológjából, de hogy lesz-e „tündöklő nyár” 2023-ban, az Liz Trusson is múlik. Egyik legismertebb konzervatív elődje, Edward Heath legalábbis úgy tartotta: a jó brit miniszterelnök egyik legfőbb ismérve, hogy emelt fővel éli túl a válságokat. A felmérésekben mindenesetre a Munkáspárt vezet a 2024 végére tervezett választások előtt.

Truss elődei nem állították magasra a mércét. Pár év leforgása alatt előbb David Cameront sodorta el a brexitnépszavazás, majd Theresa Mayt az uniós kilépés mikéntje, végül a harlekinfigura Johnsont a saját felelőtlensége. Viszont Thatcher igen hosszú árnyéka negyedik évtizede vetül a londoni politikára, miközben a britek józanságára, gyakorlatias szemléletére, szuverenitásukra való kényességére egyre nagyobb szükség van – és lenne – az önmagából egyre jobban kiforduló, egyre őrültebb világban.

Borítókép: Liz Truss (Fotó: MTI/EPA/Neil Hall)