– Az Európai Unió nem támogatást, hanem törlesztést fizet a részünkre – ezt mondta még tavaly a Magyar Nemzetnek a közösségi pénzekről Lentner Csaba közgazdászprofesszor. Jól fogalmazott, hiszen a magyar piacot a rendszerváltoztatás folyamatában ellepték a nyugat-európai termékek a hazai termelők kárára. Külföldiek kezére jutott szinte minden. A fejlett országokból idetelepülő cégek olcsón kapták a munkaerőt az adókedvezmények mellé, miközben csak úgy áradt ki a pénz az országból. Lényegében feladtuk a belső piac védelmét. Így jutottunk el az uniós csatlakozásig, amely még inkább szabaddá tette az utat a multinacionális vállalatok előtt. Világos és egyértelmű, hogy a professzor miért mondta: van mit törleszteni Magyarország felé.
Másfelől ahhoz, hogy kiegyenlítődjenek az erőviszonyok és a szegényebb tagországok infrastruktúráját fel lehessen zárkóztatni, az Európai Unió támogatást biztosít a közösség államainak. Mindenki befizet a közösbe, a fejlettebbek viszont többet. Ez is része az egyezségnek, amelyet Brüsszelben igyekeznek elfelejteni. Meg azt is, hogy egy időben nyugati cégek sora nyert aránytalanul sok uniós pénzt Magyarországon, azaz: amit a gazdagabb tagállamok adtak, azt a cégeken keresztül vissza is szippantották.
