A legnagyobb baj azonban nem az, amit ezek a fizetett percemberek mondanak vagy tesznek. A legnagyobb gond, sőt bűn az, hogy eközben félrevezetik a pedagógusok egy részét, és hogy ebbe a cirkuszba belevonják a gyerekeket is. Persze nem elsősorban azokra az egyetemistákra gondolunk, akiket eddig is beszerveztek a kormánybuktatási kísérleti mozgalmakba, hogy később eltüntessék őket a baloldali politika perifériáján, ahogyan az a ma kezdődő cikksorozatunkból is kiderül. Vajon ki emlékszik még a Milla mozgalomra és Karsay Dorottyára, a HaHa mozgalomra és Polgár Dórára, vagy Kalló Dánielre az úgynevezett Független Diákparlamentből?

Inkább azokért a kiskorúakért kell aggódnunk, akik a napokban az utcákon integettek, és azt sem tudták, hogy csak háttérképnek kellenek a Törley Katalinoknak, a NoÁroknak, az álérdekvédőknek és a baloldalnak. Ez nemcsak aljas és erkölcstelen módszer, de súlyosan sérti a gyermekjogokat és az UNICEF erre vonatkozó ajánlásait is. A gyermek ugyanis alapvető emberi jogokkal, saját nézetekkel, érzésekkel rendelkező individuum, ezért nem lehet politikai tevékenység népszerűségnövelő tényezője. Ezt nem igazolja és nem is igazolhatja még az önkéntesség sem, vagy a szülői hozzájárulás.
A tanárok követelései tehát jogosak és fontosak, szabadon tüntethetnek ezekért a szimpatizánsokkal együtt. A gyerekeket azonban most már tényleg hagyják békén!

Borítókép: Élőláncot alkotó kisgyerekek. Fotó forrása: (Facebook)