Egy Ságváriba oltott Rákosi

Azon tűnődöm hetek óta, vajon miért hasonlít annyira a kommunista métely és a vírusfertőzések terjedése. Mint ahogy a védőoltást is meg kell ismételni az idő haladtával, a társadalom rendszerváltás előtt szerzett immunitása sem tart örökké a bolsevik gondolkodásmóddal szemben.

Elkeserítő látni, hogy a létező szocializmus elviselhetetlen világát saját bőrén meg nem tapasztaló, ezért ellenállóképességgel nem rendelkező nyugati társadalmak miként fertőződtek meg a neomarxista, újbaloldali őrülettől, és hogyan terjed ismét a woke-nak, az eltörlés kultúrájának átkeresztelt bolsevizmus. Amerikából Európába, országról országra, emberről emberre.

Mivel hazánkban a posztkommunisták többsége neoliberális, álbaloldali köntösben próbálja több-kevesebb sikerrel harminc éve átverni a választópolgárokat, azt gondoltuk, bennünket nem fenyeget az a veszély, hogy visszatér az ötvenes évek világa. Tévedtünk.

Szerencsére még csak mutatóban, mondhatni elszigetelt jelenségként, de Jámbor András Szikra mozgalmának köszönhetően immár naponta nosztalgiázhat, akinek van rá gusztusa. A többség dermedten undorodik.

További A Helyzet híreink

Nincs rajta sapka

Már az elnevezés is beszédes. Az én korosztályom agyába beleégették a képet, amint az elvtársak a szikratávírón terjesztik az eszmét, a szikrát, ami majd lángra lobbantja a forradalom szövétnekét, Prométheusz parányi örökségét, ami itt is, ott is életben tartja az imperialista hamu alatt az elnyomottak jogos indulatának izzó zsarátnokát.

Poénkodhatnánk most, hogy szikrányi esze sincs annak, aki ilyen nevet ad ma egy mozgalomnak, de a helyzet súlyosabb. Jámbor ugyanis Ságvárinak képzeli magát.

Lövöldözésbe szerencsére még nem keveredett, de kaszinót foglal, felmászik a végrehajtói kar épületére, dulakodik, és minden közérdeklődésre számító kérdésben osztja az észt. De milyen észt!

Rákosi Mátyás valószínűleg csettint egyet minden alkalommal a pokolban, és elégedett arccal vakargatja kopasz fejét, amikor Jámbornak mindenről az jut az eszébe, hogy fizessenek a gazdagok.

Drága a benzin, sok a nélkülöző, keveset keresnek a tanárok? Legyen bármiről szó, azon nyomban kipattan a fejéből a szikra, és gyújtó hangon sziszegi torzonborz szakálla mögé rejtve arcát, hogy ő nem vitte semmire, nem tehetős, nincs vagyona, nincs is rá szüksége, így nincstelenül sokkal hitelesebben hangzik a szájából, hogy minden baj okozói azok, akik nem olyanok, mint ő, fizessék hát meg ennek az igazságtalanságnak az árát.

Ez a végtelenül primitív, leegyszerűsítő látása a világnak szintén történelmi időkbe nyúlik vissza. A szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavának mára teljes mértékben eltorzult, kiforgatott, önmaga ellentétébe fordult kommunista értelmezése az alapja. Ahol a szabadság minden másképp gondolkodó elnyomását, a testvériség pedig a siránkozást jelenti az elmagányosodott emberek atomizált tömegeinek sorsa fölött.

De a legbarbárabb, amit az – eredendően az Isten és a jog előtti – egyenlőséggel műveltek a Jámbor-féle posztkommunisták. Nekik ugyanis az egyenlőség azt jelenti, hogy amiben ők hiányt szenvednek, azt el kell venni azoktól, akiknek van.

Padlássöprés, vagyonelkobzás, veseleverés, kuláklista, B-lista, kitelepítés, raktáros professzorok és professzornak kinevezett segédmunkások. Ez a vége mindig ennek a felfogásnak.

Persze Jámbor azt jól érzékeli, hogy sötét fellegek gyülekeznek Európa egén, egyre nagyobb gondok nyomasztják Magyarországot is. Sokszor elég egy szikra, hogy egy-egy konfliktus oly mértékben elmérgesedjen, ami jóvátehetetlen következményekkel járhat. Éppen ezért kellene megértenie a botcsinálta újbalos forradalmároknak, hogy ne játsszanak a tűzzel. Nem kérünk belőlük.

Borítókép: Jámbor András Imre, a Párbeszéd képviselője kétperces felszólalása az Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájában az Országgyűlés plenáris ülésén 2022. november 23-án (Fotó: MTI/Kovács Attila)