Már az elnevezés is beszédes. Az én korosztályom agyába beleégették a képet, amint az elvtársak a szikratávírón terjesztik az eszmét, a szikrát, ami majd lángra lobbantja a forradalom szövétnekét, Prométheusz parányi örökségét, ami itt is, ott is életben tartja az imperialista hamu alatt az elnyomottak jogos indulatának izzó zsarátnokát.
Poénkodhatnánk most, hogy szikrányi esze sincs annak, aki ilyen nevet ad ma egy mozgalomnak, de a helyzet súlyosabb. Jámbor ugyanis Ságvárinak képzeli magát.
Lövöldözésbe szerencsére még nem keveredett, de kaszinót foglal, felmászik a végrehajtói kar épületére, dulakodik, és minden közérdeklődésre számító kérdésben osztja az észt. De milyen észt!
Rákosi Mátyás valószínűleg csettint egyet minden alkalommal a pokolban, és elégedett arccal vakargatja kopasz fejét, amikor Jámbornak mindenről az jut az eszébe, hogy fizessenek a gazdagok.
Drága a benzin, sok a nélkülöző, keveset keresnek a tanárok? Legyen bármiről szó, azon nyomban kipattan a fejéből a szikra, és gyújtó hangon sziszegi torzonborz szakálla mögé rejtve arcát, hogy ő nem vitte semmire, nem tehetős, nincs vagyona, nincs is rá szüksége, így nincstelenül sokkal hitelesebben hangzik a szájából, hogy minden baj okozói azok, akik nem olyanok, mint ő, fizessék hát meg ennek az igazságtalanságnak az árát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!