Dicsőség az Istennek, s békesség a jóakaratú embereknek – hangzik a karácsonyi ének, legalábbis itt, a magyarok földjén. Talán ezt nem éneklik máshol, hiszen úgyse Jézus születését ünneplik, hanem amolyan általános Coca-Cola-reklámmá alakították át a szent misztériumot. Mi még tudjuk, hogy a béke nemcsak azért foglaltatik bele a dal szövegébe, hogy kijöjjön a rím, hanem mert az ember alapvető igénye.
Ezt a pápa is hangsúlyozta hagyományos áldásában. Megdöbbentő, hogy mennyire nem hallják meg a szavait azok, akik egymásra licitálva hajbókoltak, amikor a pápa az ő politikai céljaiknak megfelelő iránymutatást adta. A békevágy azonban valami nagyon rossz törekvés 2022 karácsonyán. Aki jelenleg békét akar Ukrajnában, az az oroszok győzelmét akarja, tartja a héják által harsogott szólam. Azaz igenis háborúpárti a nyugati világ, fegyverrel és szankciókkal akar boldog időket elérni a térségben, s ehhez persze idő és pénz kell – az pedig éppenséggel akad a nagyhatalmaknál. Mert ez egy nagyon szépen felépített vállalkozás, ezernyi kisebb-nagyobb szereplővel, de ezek közül egyik se él egy ukrán vagy egy orosz településen.
Akik a háborút megszenvedik, azok azt akarják, legyen vége a vérontásnak. Akik ebből nyereséget hajtanak, azok meg aggódó arccal mondják a tévékamerákba, hogy továbbra is pokoli a helyzet, de győzni fogunk, egy szép napon, majd a távolabbi jövőben. Addig pedig vér, veríték és könnyek.
Magyarország mindig a tárgyalást kérte, a békét célozta meg a diplomáciai törekvései során, meg is kapta az ellenérdekelt kül- és belföldi héjáktól a „Putyin szolgája” eposzi jelzőt. Ezek a héják pedig borzasztóan sokan vannak, és nagyon befolyásos székekben ülnek. A média minimálisan sem tájékoztat, kizárólag manipulál, jókra és rosszakra osztja fel a világot, az év végén pedig a jóknak díjakat oszt, a rosszakat virtuálisan halálra ítéli. Persze mindig ott vannak a társutasok, a mi bárgyú baloldali megmondóembereink és politikusaink, akik valóban az ördöggel is szövetkeznének, hogy Orbán Viktor ne legyen miniszterelnök, ők is felülnek a közös vonatra, ukrán hazafivá válnak és háborúért fohászkodnak. Ebben a teljesen képtelen vízióban egyedül Ukrajna jogosult a nemzeti érdekeit védeni. A magyar turulszobor önmagában fenyegető, nácigyanús, aggasztó, oroszpárti és EU-ellenes. Az ukrán szigony felemelő és szép, méltó a harcban álló nemzethez.
De mindezek csak sallangok, szépen kiszámolt hatásvadász elemek egy nagy és véres játékban. A háború ugyanis nem illegális, csak szabályokat kell betartani.
A háború roppant drága dolog, minden egyes töltényt ki kell fizetni, no meg a marketing világában élünk, s reklámozás nélkül bajos volna eladni a háborút. A végtelenül lebutított üzenetek sokaknál célba találnak, akik soha nem jártak Ukrajnában vagy Oroszországban, így társadalmi támogatottságot is fel tud mutatni valamely érdekelt nagyhatalom, ha éppen arra volna szüksége. Putyin hajlandó tárgyalni, legalábbis erre utalt. Mivel érdekelt fél, szavait jobb, ha ezerszer is átgondoljuk, milyen céllal mutatkozik békülékenynek. Ugyanezt az ezerszer való átgondolást megteszik brüsszeli irodákban, virginiai fegyvergyárakban és a londoni tőzsde irodáiban, majd a sok ötletből sok újságcikk, videóbejelentkezés, film, hangjáték, üzenet, fotómontázs, elemzői vita kerekedik, a békülékeny üzenet pedig háborús uszítássá torzul. Nem egy nagy művészet ez, mindenki ért hozzá, aki a háborúban érdekelt bármi módon.
Az ember viszont kizárólag a békét akarja elérni, béke nélkül nincs élet, nincs jövő, nincs Ukrajna és nincs EU sem. Dicsőség Ukrajnának? Dicsőség Istennek!
Borítókép: Kamala Harris amerikai alelnök (b) és Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata párti elnöke (k) a Volodimir Zelenszkij ukrán elnöktől (j) kapott ukrán zászlóval a kezében az amerikai törvényhozás, a kongresszus washingtoni épületében, a Capitoliumban 2022. december 21-én (Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds)
