Az se változott, hogy az 1979-es iszlám forradalom óta Irán az ősellenség, a muszlim országok sokaságával pedig feszélyezett Izrael kapcsolata, arra kényszerítve a mindenkori kormányt, hogy szoros viszonyt ápoljon a biztonságát garantáló Egyesült Államokkal, s ügyes diplomáciai manőverezéssel nemzetközi szövetségeket alakítson ki saját identitása és biztonsága védelme érdekében. Benjamin Netanjahu Izrael sajátos útját járja végig, ahogy tették elődei is.

A konzervatív politikust azzal sem lehet vádolni, hogy ne igyekezett volna a békére törekedni, hiszen az ő miniszterelnöksége alatt normalizálódtak a kapcsolatok Izrael és számos muszlim ország között. Ezeket a megállapodásokat ráadásul Donald Trump előző amerikai elnök közvetítésével sikerült tető alá hozni – egy másik olyan vezetővel, aki a balliberális sajtó olvasatában autoriter, fasiszta állam kiépítésén fáradozott, s egyfajta őrült Néróként folyamatosan az atombombát indító gombon tartotta az ujját. 

Az Egyesült Államokban mégsem épült ki diktatúra, Trump pedig épphogy háborúellenes, mintsem háborúkat kirobbantó elnökként írta be magát a történelemkönyvekbe.

Benjamin Netanjahu hatodik kormánya nem fogja közelebb hozni az izraelieket és a palesztinokat, de rosszabb sem lesz a viszony, míg Iránt igyekszik majd nemzetközileg elszigetelni – mint tették elődei is. 

Az új izraeli kormányfő azon országokkal fog szövetséget kötni, amelyek Izraelhez hasonlóan a saját, nemzeti útjukat járják, s amelyek hisznek még a nemzeti identitásban és szuverenitásban. Ezt a fajta mentalitást itt, Közép-Európában nagyra értékeljük.

Borítókép: Benjamin Netanjahu miniszterelnök, a jobboldali Likud vezetője (Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan)