Talán még emlékezhetnek olvasóink arra a nemzetközi felháborodásra, amelyet a magyar határkerítés felépítése okozott. 2015-ben, a migránsválság kirobbanásakor döntött így a magyar kormány, amelyet szinte automatikusan ítélt el az Európai Unió, tagállami vezetők, professzorok, megmondóemberek és az utca népe. A legendás Werner Faymann akkori osztrák kancellár náci módszerekről beszélt, amikor bírálta a magyar lépéseket a migránshullám megállítása céljából, a gombamód szaporodó civil szervezetek lelkesen kontráztak, vádaskodtak és pereltek, a mainstream sajtó pedig szívfájdító riportokat közölt le a kerítésen átmászni készülő szíriai fogorvosokról és gyermekeikről, akiket érzelmi okokból kötelező lenne beengedni az Európai Unióba.
Magyarország felépítette a kerítést, nem hátrált tapodtat sem, majd megerősítette a védelmet, és következetesen tiltakozott, amikor a migránsok elosztásáról akartak dönteni valamely fórumon.
Ma az Európai Unió területét keresztül-kasul szelik a határvédelmi kerítések, a migránskvótát pedig ugyan hivatalosan nem vették le a tervek közül, de nagyon elhalkultak a befogadáspárti hangok.
Nincs tiltakozás a kerítések miatt, hanem központi költségvetésből kapnak támogatást az építkezők, ugyanis ez már nem a náci időket idéző ideológia vadhajtása, hanem az európaiság fokmérője, ahogy meg akarja védeni a nagy közösséget a felelős tagország.
