A módszer nagyon ősi, és mindig hatékony. Nem az a fontos, mi hangzik el, hanem az, ki mondja. A vörös gépezet olajozottan működik, kijelölik a hívószavakat, a támadás intenzitását, majd lecsapnak. Pedig az ötlet jó, így átveszi egy sor ország, elkopik mögüle az ideológia, és elfogadott megoldás lesz. A szintén kipellengérezett magyar törvény, amely a magzati szívhang meghallgatását követően engedélyezi csak az abortuszt, most követőre talált. Az ársapkák rendszerét szinte naponta bírálta az egész baloldal, majd egyre-másra bevezette az állami beavatkozást Németország vagy Nagy-Britannia.
A magyar megoldás a baloldalon mindig hibás és korrupcióhoz vezet, ha nyugati ország vezeti be ugyanazt, az előremutató.
Ez egy ilyen játék, el kell fogadni. Magyarországnak soha nem fog köszönetet mondani senki azért, mert lépéseivel irányt mutatott Európának a migránsválság alatt, a sok remekül kereső és borzasztóan agresszív megmondóember addig veri a tamtamdobot, amíg bírja. De a cél még véletlenül se az, hogy egy zsémbes, idegen zsoldban álló tollforgató keserűen elismerje, Magyarországnak igaza volt. A cél az, hogy az országot meg tudjuk védeni, sikeresebbé tegyük, beindítsuk a veszélyek időszakában a gazdaságot. Ha ezt mások is jónak látják, akkor az tettekben fog megmutatkozni, a modellt vagy egy-egy módszert átvesznek, és sajátjukként tálalják. A politika és a történelem sem egy hálás műfaj, nem köszön meg senki semmit senkinek, hiszen nyaktörő a hajsza, és minden nap minden percében küzdeni kell. Aki viszont semmit sem tesz, csak kedvesen, simulékonyan csatlakozik a nagy és erős szomszédokhoz, na annak megsimogatják a buksiját. Az ugyanis nem vetélytárs, az nem akar semmit, csak „mer kicsi lenni”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!