A sajtószabadságról

Valamirevaló ellenzéki röpgyűlés vagy Magyarországot tetemre hívó nemzetközi boszorkányszombat nem zárulhat annak említése nélkül, hogy szép hazánkban megszűnt a sajtószabadság, Orbán Viktor személyesen beszántotta az ellenzéki szerkesztőségeket, a „független” újságírókat pedig internálta.

Hogy a magyar sajtószabadság megszűnt (miként a jogállam, az akadémiai szabadság, Soros káderképzője, az oktatás-egészségügy és minden más is), az a baloldali fabulák állandó elemévé vált; olyasmivé, mint az eposzok állandó jelzői (epitheton ornans).

A hívek számára bizonyítást nem igényel a vád, csupán rituálisan ismételgetni kell, minél hangosabban, orrvérzésig, és akkor az egyszerűbb lelkek talán beveszik, Orbán meg bukni fog. Az eredmény látható.

További A Helyzet híreink

Nem félni! – A Magyar Nemzeti Médiaszövetség reagálása a sajtószabadságot ért újabb súlyos támadásra

A sajtószabadság kimúlásában hívők feltehetőleg nem értesültek a Nézőpont Intézet és a Médianéző Központ minap ismertetett sajtószabadság-kutatásáról. (Talán azért, mert kedvenc „független” hírforrásaik „elfelejtettek” hírt adni róla.) A felmérésből többek között kiderül: az elmúlt tizenhárom esztendőben Orbán Viktor olyan kíméletlenséggel ugrált a kormánykritikus média fején, hogy a terror hatására a baloldali szerkesztőségek száma a 2010-es 34-ről mostanra 52-re emelkedett.

Levágott egy fejet – nőtt helyette kettő. Például az Indexet is úgy megszüntette, hogy most már van mellette Telex is. Az ember gyanútlanul rákattint az internetre, máris kéretlenül, vörösiszapként zúdul rá a maró lúg: Ez a lényeg, 444, Nyugati Fény… Elugrani is alig lehet előlük.

A vizsgálat szerint Magyarországon mindenki könnyedén hozzáférhet bármilyen hírforráshoz, amilyenhez óhajt. A magyarok „politikai mindenevőknek” számítanak: háromnegyedük (75,5 százalékuk) kormánybarát, négyötödük (80,4 százalékuk) pedig kormánykritikus sajtót olvas, néz, hallgat. (A 21 Kutatóintézet januári elemzése szerint az ellenzéki szavazók kedvenc lapjai az akolon belüli 24, a Telex és a HVG, a kormánypártiaké pedig az Origó, illetve a balliberális Index és a 24. Ennyit arról, kik a nyitottabbak az övékétől eltérő véleményekre, kik képesek kilépni a visszhangkamrából.)

További A Helyzet híreink

Niedermüller lapja cenzúrázta a jobboldal cikkeit

Némely baloldali publicista híresztelésével szemben vidékre is eljutott már az internet, felesleges nekik kinyomtatni. Arrafelé nem emiatt olvassák kevesebben a HVG-t, mint Pesten, hanem mert a természet közelében, a valóságban élve legfeljebb röhögni lehet olyasmiken, mint „genderfluiditás” vagy „nemátalakító műtét”. Még akkor is, ha maga Szabó Tímea meg Fekete-Győr András ajánlgatja az új vallást.

Az Orbán-kormány az elmúlt tizenhárom esztendőben oly sikerrel zúzta szét a független-objektív sajtót, hogy – a kutatás szerint – évről évre nő az árbevételük. Ám ők, annak ellenére, hogy ömlik rájuk a forint meg a dollár, kitartanak, dacolnak az önkénnyel. Hősök!

A Nézőpont kutatása végül megemlíti, hogy a közmédia – más uniós országokhoz hasonlóan – nálunk is a kormányt részesíti előnyben. Az egy szem Hadházy Ákoson kívül valószínűleg nincs élő ember, aki ezen meglepődne. Sőt talán ő is csak azért játssza a meglepettet, s dulakodik időnként a köztévé biztonsági őreivel, töri el a csontjukat, mert ezt a bohócszerepet porciózták ki neki.

Amúgy a kiegyensúlyozottságért a sápítozó dollárbaloldal is tehetne: ha befáradnának a közmédiába. Tavaly áprilistól év végéig több mint ötezerszer hívták őket, de csak 119-szer mentek. Persze, megértem, miért nem szívesen mennek a sajtószabadság bajnokai, tudniillik ott kérdéseket is kapnak. Ott nem a Karácsony Gergelybe fülig szerelmes telexes Mariann várja őket, hanem mondjuk a kiváló Császár Attila, akinek e helyről is szívből gratulálunk a csütörtökön átvett Jótollú újságíró díjhoz.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pixabay)