A hódmezővásárhelyi polgármester persze próbálta mással is magyarázni a csúfos választási vereséget, miközben jó szokása szerint ismét mondott kapitális marhaságokat is. Azzal például nyilván az ország túlnyomó többsége tisztában van, amit Márki-Zay az interjúban a baloldal mentális és erkölcsi állapotáról nyilatkozott, történetesen, hogy egy csomó önző, opportunista és áruló van az ellenzékben, neki pedig az volt a feladata, hogy „belezsarolja” őket az együttműködésbe. Vélhetően a választók nagy része ezért sem szavazott erre a társaságra. Ha azonban tovább olvassuk a cikkben a bukott miniszterelnök-jelölt érveit, nagyon erősen meg kell ragadnunk a székünk karfáját, hogy ne essünk hasra a röhögéstől vagy ne törjünk össze valamit. Szerinte ugyanis a vereségük nem annak volt köszönhető, hogy gyenge volt az ellenzék, hanem annak, hogy a Fidesz „brutális fölényben volt” a választáson. Ő pedig sohasem hitt a győzelmében, pedig a legesélyesebb ellenfele volt Orbán Viktornak, ahogyan azt kimutatták az „amerikai közvélemény-kutatók”.
De ha már Amerikánál tartottak, a magyar politika legfárasztóbb bohócát kérdezték természetesen a guruló dollárokról is. Márki-Zay pedig ismét megerősítette, hogy az ellenzéki összefogás pártjai tudtak a külföldi támogatásról, vagyis arról, hogy a politikai kampányukra költik el az Action for Democracy nevű amerikai szervezettől érkező milliárdokat, de később mindent letagadtak. Ez a beismerés viszont már egyáltalán nem vicces, ha arra gondolunk, hogy az ellenzék egykori üdvöskéje gyakorlatilag vallomást tett az egész baloldal hazudozásáról, miközben kijelentette, Gyurcsányék tudtával és beleegyezésével sérthették meg többszörösen is a törvényeket.
Az Amerikából érkező kampánytámogatásokkal kapcsolatban ugyanis nyomozás folyik, felmerült a választási törvény megsértése mellett az adócsalás, a sikkasztás és a pénzmosás gyanúja is. A gyanú pedig azért is alapos, mert az Egyesült Államokból Magyarországra csatornázott pénzek nagy részét úgynevezett mikroadományoknak álcázva küldhették ide, és az adományozók között könnyen lehettek akár olyan személyek is, akik nem tisztán jutottak hozzá ezekhez a forrásokhoz. A machinációkhoz már csak egy marionettfigurát kellett találni, aki eljátssza Budapesten a nagypolitikát, átverve a palánkon a magyar választópolgárok egyharmadát.