Egy olyan hatalmas szomorújátékot, mint a háború, nagyon alaposan átgondolnak a rendezők és asszisztenseik a bemutató előtt. Itt nem lehet hibázni, nincsenek próbák, minden élesben megy, és úgy kell tűnnie mindennek, mintha a valóság volna. Pedig nem az. Egy kegyetlen, véres, megtervezett mészárszék a háború. Vannak benne megfelelő hullámvölgyek és hullámhegyek, ikonikus pillanatok, drámai fordulatok, no és persze a színészek, akik el tudják adni magukat akár államelnöknek is. A való világ elhalványul a harsány színjáték mögött, ott egyszerűen szenvednek az emberek, meghalnak, összedől a házuk, az iskolájuk, az egész életük, de ők nem számítanak, hiszen nem részesei az előadásnak, csak említés szintjén.
De ezt a hatalmas, borzasztó cinikus és gyilkos játékot el kell adni a közönségnek, vagyis a nagyvilág közvéleményének, hogy igazságosnak tűnjön a vérontás. Erre pedig mindig vannak kapható emberek. Olyanok, akik a médiába becsatornázzák a megfelelő üzeneteket és olyanok, akik alkalmasint hatalmi pozícióban érvelnek az igazságos háború mellett. Kaja Kallas észt miniszterelnök hosszú és érzelmes üzenetben kért mindenkit, hogy támogassa az ukrán haderőt pénzzel és paripával, hiszen a béke a jelenlegi helyzetben katasztrófát jelentene. Van még számos kollégája, aki ugyanígy okoskodik. Idehaza az egész baloldali politikai elit egy hangon harsogja ugyanezt a mantrát, hozzátéve, hogy ők nem háborúpártiak.
