Előfordul a jelek szerint a legjobb (párt)családban is, hogy belecsúsznak olyasmibe, ami évekkel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt. – Falakat végső megoldásként kellene emelni, de ha másképpen nem lehet megállítani az illegális bevándorlást, akkor készen kell állni a kerítések építésére – mondja most Manfred Weber, a valamikor jobboldalinak tetsző Európai Néppárt elnöke és parlamenti frakcióvezetője a Corriere della Sera olasz lapban.
Guten Morgen, Herr Weber! Az ágyba kéri-e a reggelijét? Emlékeztetnénk, hogy a magyar politika csaknem nyolc évvel ezelőtt, 2015 szeptemberében tartott ilyen korlátok felhúzásánál, amikor is a szíriai polgárháború az egészségtől és az adrenalintól majd’ kicsattanó állítólagos üldözöttei a jobb élet reményében csörtettek át vadonatúj Adidas cipőben a Keleti pályaudvartól az M1-es autópályán Ausztria felé. A német Robin Alexander könyvéből azóta azt is tudjuk, Angela Merkel a huszadik századi német történelem tükrében nem vállalta annak ódiumát, hogy német határőrök menekülteket verjenek vissza.
A fal szó (az olasz lapban muro, németül az azonos gyökerű Mauer) használatából egyrészt azt látjuk, Weber feldolgozhatta magában a német történelem egyik fő traumáját, a Berlint 1961 és 1989 között kettéosztó falét. Másrészt az is kitűnik, a bajor politikus a szintén német műkorcsolyázó csillagot, Katarina Wittet lepipáló többfordulatost ugrott az elmúlt évekhez képest, amikor még azt üzente a Mexikó felőli törvénytelen bevándorlás visszaszorítására törekvő Donald Trumpnak: „mi nem építünk falakat, mi hidakat akarunk építeni”.
Hát persze, Weber úr! Hiszen ezek a megfogalmazások szerepelnek azokban a sablonos kommunikációs panelekben („Európa-ház építése”, „közös értékek” – akármit jelentsenek is ezek), amelyeket az EU-val leszerződött PR-ügynökségek szakmányban gyártanak az uniós adófizetők pénzén. Ezúttal azonban sebességével száguldott szembe Weberrel a valóság, mégpedig annak az Olaszországnak egy újságírója képében, amely az idén negyedmillió törvénytelen migránssal számolhat. A migráció egyre kezelhetetlenebb az olaszoknál.
Hasonló volt nálunk is a helyzet 2015-ben. De Orbán Viktor Európa védelme érdekében született döntése a déli határkerítés felhúzásáról óriási felhördülést váltott ki külföldön, miközben Werner Faymann osztrák kancellár – hol van már ő is? – arról hebegett, országa nem kerítést épít műszaki zárként, hanem „kaput oldalsó szárnyakkal”. No persze, bizonyára óriási a különbség. Weber mindenesetre akkor még egy szalmaszálat nem tett keresztbe annak elfogadtatásáért, hogy az EU járuljon hozzá a magyarok a kerítéssel kapcsolatos költségeihez. Nemrég viszont már a határkerítést is elfogadhatónak tartotta, mostanra jutva el oda, hogy az f betűs szót (fal) is a szájára vegye.
2019-ben Weber volt az A Rosenheimi zsaruk című bajor krimisorozat segédrendőrére emlékeztető helyi érdekű politikus, aki úgy akart Európa élére állni, hogy még azzal sem volt tisztában, a nagyok ezt a posztot saját maguk között osztják le. Csalódott, azóta meg sodródik. Pártcsaládjára is rájár a rúd a jövő évi EU-választások előtt. Razziáztak az Európai Néppártnál, Weberék is belecsúszhatnak egy olyan uniós botrányba, amelyben most a szocialisták érintettek. Gyorsan partra kell evickélniük. Intő jel, hogy Ausztriában már a radikális bevándorlásellenes Szabadságpárt áll az élen. Weber most a sajtóban is nyíltan beszél a migráció elhárításáról, amiről a néppártban eddig csak folyosói beszélgetésekben mertek szót ejteni. Gyorsrandit szerveznek le a valósággal, akár pálfordulás árán is.
