Ukrajna nincs egyedül ebben a küzdelemben, hogy ezt bebizonyítsa, a háborús támogatás a nyugati országok részéről elsősorban nem fegyverben és pénzben mutatkozik meg. Természetesen szükség van a frontvonalon való hősies helytállásra, de az csak egy része a győzelemnek, s nem is feltétlenül a legfontosabb része. Ezért aztán nagyon kérdéses, azt a bizonyos gátat ki robbantotta fel, milyen módon, mi célból. A szakértők – akik vagy zsoldban állnak, vagy nagyon távol vannak az eseményektől, így legfeljebb logikailag próbálhatnak elméleteket felállítani – mondhatják, az ukránoknak semmiféle okuk nem lett volna a robbantásra, az oroszok viszont így tudták lassítani a régóta belengetett tavaszi offenzívát. Csakhogy ez ukrán olvasat, júniusban nem érdemes tavaszi hadjáratról beszélni, amely ráadásul még nem is kezdődött el, ha hinni lehet a beszámolóknak. A gát átszakítása azonnal beszédtéma lesz világszerte, az olvasók – egyszeri villamosvezetők és politikai döntéshozók – pedig elképzelik a dühös áradatot, amely elsöpri a falvakat és városokat. Az orosz elmélkedés ugyanekkor az lehet, hogy az ukránok úgyis minket fognak vádolni mindennel, hiszen ez egy háború, taktikai okokból nehezebb helyzetbe kerülhetnek a csapataik, ha átszakad a gát. Akárhogy is történt, az biztos, hogy egyik oldal se habozna egy pillanatig sem felrobbantani a gátat és a víztömeget ráereszteni a vidékre akkor, ha azzal akár ideiglenesen előnybe kerülne.
Ez ugyanis egy háború, amely nem úriembersport és nem is őszinte, hanem a cél érdekében a résztvevők hazudni is hajlandóak.
Mások pedig ezeket a hazugságokat saját céljaik védelmében igazságnak mondják, és erről fog beszámolni a sajtó. Az Északi Áramlat tengeri vezetékének felrobbantása biztosan szabotázsakció volt, de valahogy elhalkult az igazságot keresők hangja, és ma már nemigen cikkeznek a háttérről. Egy-egy írás azért megjelenik, most Amerikából jelezték, feltehetően mégis létezett egy terv erről, és tudott róla mindenki, aki a nagy nyugati szövetség tagja, csak Zelenszkij nem, mert neki más szerepet szántak ebben a szomorú és véres színdarabban, s azt kell előadnia, hogy nem tud semmiről.
Mivel soha nem lesznek bizonyítékok, hogy ki robbantotta fel a gátat vagy a gázvezetéket – vagy ha lesznek is, azokat bármikor hiteltelennek és hamisítványnak lehet nevezni –, el kell fogadnunk, hogy orrunknál fogva vezetnek a titkok tudói a háború kapcsán. Mi majd eldöntjük, hiszünk-e annak, hogy Ukrajna a jó és Oroszország a rossz, vagy fordítva. Addig persze mindennap dörögnek a fegyverek és nagyon sok ember hal meg, válik földönfutóvá vagy veszíti el az élete értelmét, majd az egész romhalmazt elönti a Dnyeper vize. Ezt statisztikának lehet nevezni majd, hány ház dőlt össze, hány ember tűnt el, hány utat mosott el az áradat. A valódi felelősök majd interjúkat adnak, csillagokat a zubbony hajtókájára, és szomorú arccal fognak sajnálkozni az elveszített emberéletek felett, lelkiismeret-furdalás nélkül. Mert ők nem tehetik meg, hogy legyen lelkük.
Borítókép: A Dnyeper folyón lévő Nova Kahovka-i víztározó részleges megsemmisítése előidézte árvízből mentik az embereket Herszonban 2023. június 7-én. A gátszakadás okozásával a hadban álló ukránok és oroszok egymást vádolják (Fotó: MTI/AP/Libkosz)
