Minél jobban aggódunk a válság miatt, annál mélyebben süllyedünk belé. Nukleáris fegyverek őrzik a törékeny békét, azt ígérve, hogy támadás esetén azonnal megsemmisítenek minden életet. Az egyetlen nép, amely tudja, milyen ezt átélni, a japán. Évente egyszer elzarándokol Hirosimába a sok-sok delegáció a világ minden tájáról, és fejet hajt az áldozatok emléke előtt.
Igen, az amerikaiak is, elképesztő képmutatással, hiszen ha azt a bombát ők nem dobják le ide 78 éve, akkor nem alakult volna ki ez az egymást figyelő és egymástól rettegő világrend.
Az áldozatok azért is haltak meg, hogy azóta magasan loboghasson a csillagos-sávos zászló, hirdetve a washingtoni doktrínát. Azóta mások is rájöttek, miként kell az atommáglyát rászerelni egy rakétára, és azt szükség esetén felrobbantani. Mivel sokan tudják ennek a módját, bölcs előrelátással rengeteg atomfegyvert készítettek a nagyok, azokat készenlétbe helyezték, és időnként hitet tesznek a béke mellett.
A mostani hirosimai főhajtásra nem hívták meg Oroszországot és Belaruszt, mivel ők agresszorok, háborút akarnak. A japán miniszterelnök szerint a válság mélyülése és az oroszok nukleáris fenyegetőzése képezi az atomfegyverek leszerelésének akadályát.
Pedig lényegében mindenki háborút akar, aki önti a fegyvereket Ukrajnába, Japánon kívül minden ország engedélyezi a háborút, mint a problémák megoldásának eszközét.
Az atomfegyverek leszerelését minduntalan követelő, kérő Japán semmit sem ért el 78 év alatt, s hiába a 110 nemzeti delegáció megemlékezése, ez csak egy színjáték részükről. Kultúrprogram Hirosimában, egyben diplomáciai tevékenységet is lehet végezni, és nem lesznek ott az oroszok. Természetesen egyetlen lépéssel se került közelebb a világ a békéhez, vadul rohan az újabb és újabb háborúk felé az emberiség, de a rohanás közben mindenki meg tudja nyugtatni önmagát, hogy békét akarunk. Csak azok a fránya oroszok ne lennének az állandó háborús uszításukkal!
Egy hatalmas ugrással nyugatabbra, Dzsiddában elméletileg béketárgyalások kezdődtek, maga Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is elment a szaúdi „második fővárosba”.
A béketárgyalások esélyeit és értékét némileg csökkenti, hogy az oroszoknak a szaúdiak sem küldtek meghívót, így legfeljebb tájékozódhatnak a nagyhatalmak, ki hol tart ebben az ügyben, s lenyelhetik Zelenszkij éppen aktuális gyalázkodását, miért nem küldenek még több fegyvert.
Egyszer már volt egy ilyen összejövetel ugyanitt, a színész-elnök pedig nem fogta vissza magát akkor sem, feltehetően most se lesz kíméletes. Illusztris társaság lesz körülötte, India, Kína, Amerika, csupa-csupa atomhatalom, egy igazi aknamező, túl sok egymással ellentétes érdek, túl sok fegyver és túl nagy étvágy. A szaúdiak sem hisznek a béketárgyalásokban, inkább Zelenszkij újabb akciójaként tekintenek az eseményre, amellyel megpróbálja ezredszer is a világ közvéleményét a maga oldalára fordítani.
A szaúdiak közel százéves elzárkózást követően kinyitották a kapuikat a világ előtt, boldogan fogadnak mindenkit, aki náluk akar békét kötni vagy csak meccset nézni, tökéletesen tudnak figyelni és hallgatni, s pénzre sincs szükségük.
Már nem amerikai bankautomata, ahogy Katar és az Emírségek sem, hanem világpolitikai tényező. A sok-sok érdek között az övé is ott van, már csak az a szerencse, hogy a szaúdiak alapvetően a béke oldalán állnak. Mert üzletemberek, akiknek sok pénzük fekszik a békés iparágakban, a szolgáltatásokban, a jelenlegi világrend fenntartásában. A békéhez is érdekek fűződnek, nagyon komoly pénzek cserélnek gazdát csak portugál sztár odaigazolása kapcsán. Talán ő hoz majd békét.
