Nagy bajba kerülne a Nyugat-kiszolgáló baloldali ellenzék, ha külföldi gazdáik, a dicsőséges globalista nagyurak igazoló jelentést íratnának velük, mit tettek a nyáron. Vajon mit tudnak majd felmutatni, bizonyítandó, hogy teljesítették a kiszabott penzumot, az öt vagy ki tudja, hány éves országrombolási terv időarányosan rájuk eső részét?
Azzal még Soros Gyuri bácsit, Sanyikát, az új trónutódot vagy Ursula nénit sem lehet egykönnyen megnyugtatni, hogy párszor átfestettek és lelakkoztak egy védtelen ferencvárosi padot a szivárvány minden színére vagy hogy teli torokból szidtak mindent, ami az egyszerű magyar közembereknek örömet okoz.
Így többen közülük a sárga földig lehordták Európa leglátványosabb tűzijátékát a Szent István-napon. Azzal sem takarózhatnak, hogy összetrombitáltak egy rendkívüli parlamenti ülést, hisz az olyan visszhangtalan volt, hogy a legtöbb állampolgár azt sem tudta, hogy összedugta az ellenzék a kongó ürességű ülésteremben a fejét egy kis belterjes kormány- és országszidalmazásra. Nyilván a globalista Óperenciás-tengeren és az LMBTQ-üveghegyeken túl is értesültek ráadásul arról a gazdik, hogy többen még ezt a kiscsoportos foglalkozást is ellazsálták. Az ugyanis elég feltűnő volt a köldöknéző, szemellenzősen genderorientált globalista szponzorok számára is, hogy a Gyurcsány-szekta sok tagja, élén a nacsalnyikkal a Balatonnál vigadozott az országgyűlési cécó helyett, s más frakciók is elbliccelték a közös őrjöngést.
A nyugati megrendelők helyében mi azért kíváncsiak lennénk, mit tettek azzal a jó pár milliárd forinttal, amit még utólag sem próbálnak megszolgálni.
Horribile dictu, a rendszeres várbeli momentumos kordonbontás is szünetelt, pedig az legalább nevetésre ingerelte az embereket, noha eredménye az önlejáratáson kívül nem volt. Még az aktivistanevelő Szikra Táboruk becsődölésével is saját dugájukba dőltek.
De az Orbán-kormány, az bezzeg milyen aktív és hangos! – bosszankodhatnak, s rosszkedvükben forgolódhatnak a tőkés birodalmak, miközben csattog világot szaggató foguk. A konzervatív oldal ugyanis Tusnádfürdőn szabadegyetemet rendezett miniszterelnöki beszéddel, július végén volt a Mathias Corvinus Collegium MCC Fesztje, s nemsokára kezdődik a tihanyi Tranzit, amely politikai évadnyitóvá nőtte ki magát. Közben zajlik Budapesten az atlétikai vb kétszáz ország részvételével, amely alatt a magyar kormányfő diplomáciai nagyüzemet bonyolít le, szinte követhetetlenül sok fontos állam vezető politikusával tárgyalásokat folytatva. És akkor még nem is beszéltünk a nyár folyamán megtartott kormányülésekről.
Joggal vetődhet fel tehát: mit csinált eközben a baloldal? Talán Gyurcsány Ferenc foglalta össze legprecízebben a valóságot, amikor azt írta: „Lassan a csendes, elvonulós nyárnak is vége.”
