Már a lengyelek sem

Nos, már a lengyelek sem omlanak annyira az ukránok keblére, mint eddig tették, pedig aligha láttunk olyannyira ríkató románcot az ukrajnai háború elmúlt bő másfél évében, mint amilyen az övék volt. Az oroszellenesség kaptafájára szabott összeborulást persze elvileg történelmi sérelmek is terhelték volna a két szláv nép között – népirtás, lakosságcsere, kitelepítés, miegymás –, de spongyát rá! Nem a falvédőről jöttünk mi sem, hogy ne értsük, furgonszám kellett hordani az áldozatot a Moszkva-ellenesség oltárára.

De eddig, s nem tovább – legalábbis ez derül ki a lengyel miniszterelnök mostani szavaiból. Varsó teljesíti az eddigi katonai kötelezettségvállalásait az ukránokkal szemben, ugyanakkor többet ezenfelül már nem ígér. Nem ismeretlen jelenség, hogy a nagy románcok csak addig tartanak, amíg húsba vágó érdekekkel nem ütköznek. Márpedig most ez a helyzet, az ukrán gabonadömping a visegrádi négyek közül háromnak – hazánknak, Lengyelországnak és Szlovákiának – is közvetlenül sérti a mezőgazdasági érdekeit.

Az ukrán gabonakivitel lehetővé tétele a háborús körülmények között egyébként is addig volt szép mese a világ közvéleménye számára, amíg el lehetett hitetni, hogy csak így jutnak betévő falathoz az afrikai éhezők. Ám a számok azt mutatják, valójában jelentős részben Európába irányuló szállítmányokról van szó, sőt – ukránimádók most gyorsan kapcsoljanak a kettes csatornára! – nem kis hányadban spanyol sertések táplálkoznak velük, hiszen takarmánykukoricáról beszélünk.

Az ukrán búzadömping – amelyre nem vonatkozik a GMO-mentesség uniós követelménye – viszont már az érdekünket sérti. Ezért is hosszabbítottuk meg a napokban saját hatáskörben a behozatali tilalmat. Sőt a lengyel kormányfő ennél is tovább megy már. – Ha (az ukránok) tovább eszkalálják a konfliktust, újabb termékeket teszünk fel a lengyelországi behozatali tiltólistára. Az ukrán hatóságok nem értik, milyen szinten destabilizálódott a lengyel mezőgazdaság – fogalmazott Mateusz Morawiecki.

A két kérdés szorosan összefügg. Az, hogy Ukrajna barátai milyen sikeresnek valószínűsítik Kijevnek az oroszokkal szembeni háborúját, illetve az, hogy mekkora áldozatot hajlandók hozni ezért. Most úgy tűnik, a világ már nem hiszi el, hogy Zelenszkij elnök – mint azt célul tűzte ki – vissza tudná foglalni az oroszok által elvett területeket. Pedig e cél érdekében olyan csodafegyver bevetésében is reménykedik, mint az amerikai ATACMS rendszer, amellyel reményei szerint a Krímet is visszaszerezné.

De az amerikai lelkesedés, amely pedig kulcsfontosságú az ukránoknak, egyre lagymatagabb a 2024-es elnökválasztás közeledtével, és különösen a republikánusok szkeptikusak azzal kapcsolatban, hol térül meg a befektetett pénzük. Szakértők az ­F–16-os amerikai vadászgépek európai (dán, holland) leszállításáról is azt mondják, inkább humbug, mint átütőerő a háború menetében. Nagyon úgy tűnik, az ukránok a jelentős nyugati fegyvertámogatás mellett is csak egálban tudták tartani magukat az oroszokkal szemben.

Minden embernek joga van az álmaihoz, így Volodimir Zelenszkijnek is. De be kell látnia, nem körülötte forog a világ. Az ENSZ közgyűlésén elmondott kardcsörtető beszédét a vártnál lagymatagabb taps fogadta. A földkerekség jelentős része nem áll készen kardélre hányni az oroszokat, úgy pedig különösen nem, hogy ennek semmi hasznát ne lássa. Novák Katalin köztársasági elnök a békéért emelt szót. Az idő a békepártiaknak dolgozik, nekünk pedig jó esélyünk van arra, hogy hamarosan a visegrádi négyek is e gondolat köré rendeződjenek, amint a következő hetekben túlesünk a szlovákiai, majd a lengyel választásokon.

Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök beszédet mond a függetlenség napja alkalmából tartott ünnepségen a kijevi Szent Szófia-székesegyház előtt 2023. augusztus 24-én. Ukrajna 32 éve, 1991. augusztus 24-én vált függetlenné a Szovjetuniótól (Fotó:MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)