Nos, már a lengyelek sem omlanak annyira az ukránok keblére, mint eddig tették, pedig aligha láttunk olyannyira ríkató románcot az ukrajnai háború elmúlt bő másfél évében, mint amilyen az övék volt. Az oroszellenesség kaptafájára szabott összeborulást persze elvileg történelmi sérelmek is terhelték volna a két szláv nép között – népirtás, lakosságcsere, kitelepítés, miegymás –, de spongyát rá! Nem a falvédőről jöttünk mi sem, hogy ne értsük, furgonszám kellett hordani az áldozatot a Moszkva-ellenesség oltárára.
De eddig, s nem tovább – legalábbis ez derül ki a lengyel miniszterelnök mostani szavaiból. Varsó teljesíti az eddigi katonai kötelezettségvállalásait az ukránokkal szemben, ugyanakkor többet ezenfelül már nem ígér. Nem ismeretlen jelenség, hogy a nagy románcok csak addig tartanak, amíg húsba vágó érdekekkel nem ütköznek. Márpedig most ez a helyzet, az ukrán gabonadömping a visegrádi négyek közül háromnak – hazánknak, Lengyelországnak és Szlovákiának – is közvetlenül sérti a mezőgazdasági érdekeit.
