A két Nobel-díj egyben önbizalmat is adhat az összes tudóspalántának, hogy nagyon nagyot álmodjon. Ez ugyanis nem pénz kérdése. Ha valaki olyan céltudatos és zseniális, mint a két mostani díjazott, akkor meg fogja találni a pénzt, amelynek segítségével kidolgozhatja az ötletét. Nem különösebben lényeges, hogy Krausz Ferenc Németországban, Karikó Katalin pedig Amerikában dolgozik, ott érte el az eredményeket, amelyeket most díjaztak. Az a díj üzleti része. A nagy kutatóintézetek versengenek a zseniális kutatókért, akik hírnevet szereznek nekik, de ezzel nem jár együtt a kutatók lelkének megszerzése. Ők megmaradnak móri, illetve szolnoki születésű magyar embereknek, egyértelmű identitással.

Nehéz elképzelni ennél szebb és nemesebb országimázs-javító lépést. Természetesen vannak, akik mindig mindenben a rosszat találják meg, hiszen ők szomorú és eltévelyedett emberek, akik nem tudnak kiszabadulni az alantas politizálás gondolatköréből. Ez most kivételesen nem politika, hanem büszke hazaszeretet és a közösségi élmény átélése. Igen, a magyarok kitaláltak valamit, ami előre viszi az emberiséget, valamit, amit mások nem tudtak kitalálni. Az ország irányítói pontosan tudják és látják, hogy a tudomány milyen gránitszilárdságú alapot ad, nem is kérdés, hogy további Krausz Ferenceket és Karikó Katalinokat akarunk kinevelni mindannyiunk örömére. Az ösztönös zsenik itt élnek köztünk, a mi feladatunk megtalálni őket, s nem hagyni, hogy elvesszenek. Mert mi, magyarok még mindig marslakók vagyunk.

Borítókép: Krausz Ferenc fizikus (Fotó:MTI/EPA/Szilágyi Anna)