A jövőt nem lehet megjósolni, de a jövőnket fel lehet találni, vélte Gábor Dénes, egyik fizikai Nobel-díjasunk. Ő is feltalálta, amit lehetett, megelőzte a korát, nélküle ma nem lenne hologram. Krausz Ferenc pedig nem sokkal későbbi utódaként odatette a maga feltalálását azoké mellé, akik kikövezik az emberiség útját a jövő felé. A tudományos Nobel-díjak ugyanis olyan kövek, amelyeken minden alapul, amelyekre felépítjük az életet. Ha mindenki csak azt mondaná vissza, amit valaha tanult, semmiféle fejlődés nem volna lehetséges. Krausz Ferenc olyan zseni, aki az alapok elsajátítását követően vakmerő és ösztönös gondolkodással létrehozott egy tudományágat, s ezzel kibővítette a közös tudásunkat, irányt mutatott a jövő felé. Még nem tudjuk, merre haladunk, de az biztos, hogy Krausz Ferenc nélkül nem tudtuk volna, hogy az az ösvény is létezik. Krausz Ferenc egy magyar tudós.
Miért fontos ez? Mert ez a mi ajándékunk az emberiségnek. Amellett, hogy el kell ismerni Ausztria és Németország szerepét a Nobel-díjban, Krausz Ferenc móri származású, oda járt gimnáziumba, majd az ELTE-n és a Műegyetemen tanult. Olyan tudós, akivel együtt lehetett utazni a villamoson, a budapesti utcán sétált, s a fiatal és tehetséges egyetemistából olyan kutató vált, aki feltalálta a jövőt. Mondhatni, ez a magyar titok. Rejtély, hogy miként születnek meg ezek a korszakalkotó ötletek, mi vezet oda, hogy egy magyar rájön valamire, megvalósítja és az működik. Az ország még fel se fogta, hogy Karikó Katalin megkapta az orvosi Nobel-díjat, másnap a bizottság pedig újra egy magyar kutatót hívott fel telefonon, hogy díjazza az eredményeit.
