Méghozzá nagyon egyszerű módon: Brüsszel, a washingtoni demokraták, Soros, a külföldi hatalmi hálózat erőszakkal, pénzzel, befolyással a választók akarata ellenére megbuktatja a magyar kormányt. Ebben az esetben garantált, hogy a határkerítést elbontják, beengednének több tízezer, több százezer bevándorlót, és nemhogy száz év múlva, de akár néhány évtized elteltével el kellene fogadnunk, hogy kisebbségben vagyunk a saját hazánkban. Esetleg létszámbeli, politikai, gazdasági egyensúlyban a jövevényekkel – persze, ez utóbbi is elfogadhatatlan. Ha ez a fordulat bekövetkezne, Magyarország abban a formában, ahogyan eleink ránk örökítették, ahogyan megismertük és szeretjük, végérvényesen megszűnne.

Miután a migráció fokozódik, az uniós szervezetek pedig nem pusztán szemet hunynak, de segítik az afrikai, ázsiai milliók beözönlését, továbbá tudjuk, hogy a magyar–szerb határszakaszon kritikus a helyzet, illetőleg – mint láttuk – a magyar társadalom szigort és rendet kíván: erre is tudjuk a választ. Azt hiszem, magyarok millióinak nevében mondhatom: döntsön bárhogyan a nagypolitika, ha a bevándorlásnak továbbra is gátat tudunk vetni, támogatjuk az elhatározást. Minden törvényes eszköz megengedett, hogy az emberáradatot feltartsuk. És ez még nem is elég: további lépéseket kell tennünk, hogy a harmadik világ égető problémái mérséklődjenek.

Nem szolgalelkűségből vagy butaságból, hanem azért, mert ennek a nemzetnek semmi más esélye nincs, mint közösségi szuverenitásunk védelme. Éppen ezért jó, ha tudjuk: komoly és vészterhes idők következnek. Azonban a mi döntésünktől függ, hogy megőrizzük önmagunkat, vagy szélesre tárjuk a kapukat, hogy a metsző szél végigsüvítsen az életünkön.
Borítókép: migránstábor (Fotó: MTI/EPA/Ahter Gulfam)