Csupa megszívlelendő dolgot mondott a migránsokról a rádióban Orbán Viktor. Ahogyan lenni szokott, a megszívlelendő dolgok voltaképpen maguktól értetődnek.
Ha azonban a miniszterelnök nagy hangsúllyal szól arról, hogy Budapesten ne legyenek „gázai minigettók”, és hogy a bevándorlókat már nemigen tudjuk elküldeni, ha beengedtük őket, mégis figyelemre méltó kijelentés.
Már csak azért is, mert – élek a gyanúperrel – Orbán Viktor lát, tud és érez valamit, amivel hamarosan az egész magyar társadalomnak szembe kell néznie.
Az első kérdés: beengedjük-e őket? Valójában ez a kérdés nem is kérdés, az ország népe a migráció felpörgése óta hatalmas többségben (igen, baloldaliak is!) vallja: szeretnénk mi magunk eldönteni, ki jöjjön, és ki ne. Egyébként jöhetnek bevándorlók, persze, csak szerezzenek állandó lakóhelyet, dolgozzanak, működjenek együtt a többségi társadalommal, ne kövessenek el bűncselekményeket, és ne akarják a maguk kulturális-civilizációs „normáit” ránk erőszakolni. Ha mindezeket vállalják, jöhetnek. Persze névvel, útlevéllel, és nem a szögesdrótot átvágva, gyújtogatva, lőfegyverrel, hanem látható módon. Aki azonban nem tartja be a játékszabályokat, az nem jöhet. Magyarországra biztosan nem.
