Ez nem Európa jövője. Ez az út oda vezet, hogy az egész unió egy önmagával nagyon elégedett, fennhéjázó, de döntésképtelen gyülekezetté válik. Talán nem is meglepő, hogy a demokratikus felhatalmazással éppenséggel nem rendelkező országvezetők harsogva mutogatnak ujjal arra a Magyarországra, amely tett azért, hogy ne bénuljon meg és ne legyen az országban politikai válság. Épp ezért valóban alternatívát kell mutatni a szövetséges országoknak, jelezve, hogy nem egyik napról a másikra fog megváltozni a világ, csakis céltudatos munkával, következetes építkezéssel. A válságot nem lehet a szőnyeg alá söpörni, nem hihetjük azt, hogy Európa mindig győzni fog, mert a történelemben eddig így történt. Most vagyunk a történelem olyan keresztútjánál, amely alapján eldől, lehet-e a jövő Európáé vagy elfogadja a kiskutya szerepét a nagy versengésben.
Közép-Európa megszenvedte a huszadik századot, de a huszonegyedikben kiderült, acélosabb az ideológiai immunrendszere, mint a nyugati területeknek.
Itt képesek nemet mondani nemcsak a kormány, de az egyes emberek is, ha valami hajmeresztő szamárságot mantráznak megfelelő csatornákon. Magyarországon létezik a demokrácia eszméje, és az egymásért való küzdelem is mindennapos, nem vált olyan individualista torzóvá az ország, mint a „szerencsésebb” fertályon. Ahogy Orbán Viktor említette, jövőre a nagy tervek megvalósítása veszi át a válságkezelést, ennek pedig kiemelt része lesz a júniusi európai parlamenti választás.
