Másfél milliárd forinthoz közelít az az összeg, amelyet a Lánchíd korszerűsítője, a Karácsony Gergely-féle fővárosi vezetéssel szerződött A-Híd Zrt. utalt át egy magáncégnek, hogy aztán ebből az összegből azonnal 900 milliót fel is vehessen a bankból egy praxisától különböző bűncselekmények miatt megfosztott ügyvéd. Csak az összehasonlítás kedvéért: ennyi pénzből az agglomerációban nemrég építettek tanuszodát, bölcsődét vagy több száz fős munkásszállást is az önkormányzatok.

A társaságot, amely a húzós apanázst kapta, Sunstrike Kft.-nek nevezték el, talán nem is véletlenül. A sunstrike ugyanis magyarul napszúrást jelent. Azt egyelőre ugyan még nem tudni, hogy ettől a napszúrástól kinek fájhat majd a feje a legjobban, de élhetünk a gyanúperrel, hogy nemcsak azoknak, akik vélhetően valami idilli délszaki szigeten kívánták élvezni a napsugarak áldásos hatásait abból a bizonyos 900 millióból. A céghez köthető egykori ügyvéd, Vig Mór, aki felmarkolhatta és letétbe helyezhette a pénzt, legalábbis jelenleg a hűvösön csücsül; kommandósok törtek rá az otthonában, hogy bankókötegek, kábítószer, adathordozók és egyéb érdekes holmik lefoglalásával párhuzamosan azonnal megbilincseljék, mert több száz milliós adócsalással gyanúsítja az adóhatóság. A gyanú szerint cégtemetőket és számlagyárakat üzemeltető jogásznak nem ez az első karambolja a törvénnyel. A leghíresebb maffiafilmekben is elférne például a másodvonalas pitiánerek között mellékszereplőként azzal a történettel, ahogyan a vádak szerint nem létező érmegyűjtőre hivatkozva, egy afrikai céget is felhasználva károsított meg ártatlan balekokat. Vagy ahogyan állítólag meg akarta veretni a párjának volt férjét pénzért felbérelt gorillákkal, miközben volt szocialista miniszterelnökök bizalmasainak nyújtott szolgáltatást fölöslegessé vált cégek eltüntetéséhez.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy mi lesz, ha a balordóból (piti bűnözőből) pentitó (vádalkut kötő bűnöző) válik, és a nyomozók nyaggatására, a börtönlét hatására Vig beszélni kezd. Fájhat-e majd a feje ezek után a napszúrástól a Lánchidat az eredeti árhoz képest mintegy négymilliárd forinttal nagyobb összegért, hatvanszoros előleg fejében, a kötbér leszorításával felújító A-Híd Zrt.-nek? Fájhat-e a feje azoknak a közbeszerzésért felelős fővárosi vezetőknek, akik mindezt lezongorázták a Városházán? És fájhat-e a feje Karácsony Gergely főpolgármesternek, aki elrendelte a Lánchíd felújításához kapcsolódóan egy új pályázat kiírását, majd kihirdette győztesként a korábbi nyertest, csak lényegesen nagyobb beruházási költséggel és kevesebb megvalósítandó műszaki tartalommal? Nagy kérdés az is, hogy Hagyó Miklós egykori szocialista főpolgármester-helyettes módszereit látjuk-e visszatérni a fővárosba, aki nokiás dobozokban kapta a kenőpénzt a túlárazott fővárosi megbízások után, csak némileg finomítottak az ügymeneten?

Az is lehet persze, hogy mindez csak csúnya összeesküvés-elmélet, és igaza van a A-Híd Zrt.-nek abban, amit az üggyel kapcsolatban a napokban nyilatkozott: nincs összefüggés a Lánchíd felújítása és a Vig Mór cégének kifizetett 1,4 milliárd forint között. De akkor miért fizették ki ezt hatalmas összeget, és az erről szóló számlák mögött vajon volt-e valódi teljesítés? Számos olyan kérdés merülhet fel tehát, amelyekre a hatóságoknak, illetve vádemelés esetén a bíróságnak kell megtalálnia a választ. Ahogyan arra is, hogy meddig érhetnek el a szálak, és hogy ráéghet-e Karácsony Gergelyre ez a botrány is. A főpolgármester ugyanis ezzel az esettel kapcsolatban is úgy viselkedik, mint a jóllakott napközis, aki leugrott a tanóra közepén a büfébe kakaós tekercsért. Mintha ott sem lett volna.

Borítókép: Karácsony Gergely (Fotó: Origo)