Nincs biankó csekk

Megnyugodhattak a világsajtó mélyen tisztelt képviselői, akik az elmúlt napokban folyamatosan azon aggódtak, hogy Putyin, a patás ördög – Orbán Viktornak öltözve be a brüsszeli farsangra – amerikai porszívóügynök módjára beteszi csülkét az uniós ajtórésbe, megakadályozva Ukrajna ötvenmilliárd eurós megsegítését. „Ahhoz képest, hogy az EU gazdasági teljesítményének csak egy százalékát termeli meg, Magyarország nagy fejfájás” – szövegelt a The New York Times, ámbátor eddig nem tűnt fel, hogy valaha is célzásokat tett volna mondjuk a 600 ezres Luxemburg méretére. Elvégre a nagyhercegség jó fiú, régi motorosként jól tudja, hol a helye az asztalnál. „Orbán bratyizása Putyinnal nem csak külcsín” (Politico), „Orbán mindenki ellen, mindenki Orbán ellen” (Süddeutsche Zeitung) – hiszterizált tovább a fősodor a tegnapi csúcsra hangolva.

További A Helyzet híreink

Orbán Viktor: Garanciát kaptunk arra, hogy Magyarország pénze nem kerülhet Ukrajnába

De végül lelombozódhattak. Magyarország nem lett a kerékkötője Kijev uniós támogatásának, noha kitartott fenntartásai mellett. A kompromisszum értelmében az ukránoknak megszavazott, uniós szinten is igen jelentős összeg felhasználását felülvizsgálják a következő években. Nem töltöttek ki biankó csekket Zelenszkijnek, akinek szótárából – ahogy kollégánk frappánsan írta korábban – éppen csak a köszönöm és a kérem szavak hiányoznak.
A tévésztárból lett botcsinálta ukrán elnök csaknem két éve háborús pszichózisban, az Európai Unió pedig szerelmi tébolyban él. Az unió a Putyin-ellenességtől elvakítva felfedezte magában az ukránokhoz fűződő, korábban nem létező gyengéd érzelmeit – ez még a lengyeleknek is kiválóan sikerült, lazán fátylat borítva a második világháború utáni Visztula-hadművelettel járó borzalmas lakosságcserére.

Kialakult Európában egy közmegegyezés, miszerint az ukránokat nemcsak segíteni kell – ahogy egyébként a menekültek befogadásával hazánk is megteszi ezt –, hanem fegyverezni, pénzelni is, kerül, amibe kerül, mert különben ide is bejön a muszka, aztán lesz újra davaj csaszi!

Az ideális példa erre a hozzállásra a szerencsére már múlt időbe helyezhető korábbi szlovák vezetés, amely ingét, gatyáját odaadta az ukránoknak, hogy Brüsszelben és főleg Washingtonban jó pontokat gyűjtsön be magának.
Washington említésével el is érkeztünk a lényeghez. Az amerikai kongresszusban köröz egy olyan „csomag”, amely 61 milliárd dollárt juttatna az ukránoknak. Csak éppen a józan ész ottani hangjai, a republikánusok nem akarják ezt megszavazni, mert kétségük van azzal kapcsolatban, hogy biztosan a kimondhatatlan nevű kelet-ukrajnai Avgyijivkánál kell-e megvédeni az amerikai érdekeket. Ez a 61 milliárd dollár majdnem teljesen megfelel az európai ötvenmilliárd eurónak. Nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy Európának azt az összeget kell kipótolnia, amivel a nagy testvérnek fizetési nehézségei támadtak.

Miközben pedig nagyon úgy fest a dolog: Ukrajnát azért kell a hóna alá nyúlva megtámogatnunk, mint anno az agg Csernyenkót, hogy kihúzza legalább az amerikai elnökválasztásig. Hogy Bidennek Afganisztán után ne kelljen azt is szégyenszemre veszteségként leírnia, és ne jöjjön újra Trump.

Kijev a kárpátaljai magyarokkal szembeni politikája miatt amúgy egy fillért nem érdemelne a mi kontónkra. Főleg, hogy nálunk az is hír, ha ennek a rengeteg ötvenmilliárdnak a töredékét méltóztatnak átutalni nekünk a saját jussunkból. Korrupcióra és jogállamiságra hivatkoznak, miközben az ukránoknak az idegen szavak szótárából kell kikeresgélniük e fogalmakat. Ahogy pedig elnézzük az egyre szerteágazóbb európai gazdatüntetéseket, más országokban is lenne helye a rengeteg eurónak. Visszajöhetne már Trump, hogy tekerjen egy jókorát az egész felálláson.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Szerhij Dolzsenko)