„Ha Vlagyimir Putyin folytatja a bombázásokat, a háborút, és ostrom alá veszi Kijevet, akkor újabb szankciókat fogadunk el, beleértve a masszív szankciókat is.” Három nap múlva lesz két esztendeje, hogy ez a mondat elhangzott Emmanuel Macron francia elnök szájából Versailles-ban. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2022. szeptember 14-én már egyenesen azt nyilatkozta, hogy az „uniós szankciók következtében az orosz pénzügyi rendszer az életéért küzd, az orosz ipar térdre esett”. Akkor vessünk egy pillantást a makacs tényekre is.
Már a tizenharmadik csomagnál és tizennyolcezer szankciónál járunk, ám Oroszország gazdasága nem omlott össze, olyannyira nem, hogy tavaly 3,6 százalékkal nőtt. Az infláció valamivel magasabb, mint hét százalék, míg a szövetségi költségvetési hiány 1,9 százalékos volt. A koronavírus-járvány annak idején jobban megviselte az orosz gazdaságot, mint a szankciók sorozata. El ne felejtsük, a makacs tényekhez „mellesleg” még az is hozzátartozik, hogy a háború nem ért véget!
A szankciók nem értek célt, ellenben az elmúlt két évben eddig több mint kétmillióan meghaltak vagy megsebesültek. A civil áldozatok száma az ENSZ becslése szerint a húszezret közelíti, de a valóság ettől is szomorúbb képet festhet. A menekültek száma tízmillióra tehető, akik közül több millióan talán soha nem térnek vissza Ukrajnába.
A szankciók nem értek célt, ellenben eddig 250 milliárd euró feletti értékben vállaltak kötelezettséget a nyugati világrendhez tartozó országok és intézmények Ukrajna megsegítésére. Az Egyesült Államok negyvenmilliárd eurót meghaladó értékben nyújtott katonai segítséget, de szépen kitett magáért a közel tizennyolcmilliárd eurójával Németország is. Ha csak a pénzügyi támogatásokat nézzük, akkor az uniós intézményektől és az Egyesült Államoktól százmilliárd eurót meghaladó összeg érkezett Ukrajnába.
A szankciók nem értek célt, ellenben az ukrán gazdaság veszteségei 2026-ra elérhetik a 120 milliárd dolláros szintet, míg a tőkeállomány zuhanása megközelítheti az ezermilliárd dollárt. Az ország egy része pedig megsemmisült.
A szankciók nem értek célt, ellenben az elmúlt két évben a csillagokat ostromolták az energiaárak. Az Európai Unió ellátásbiztonságának garantálásához arra is szükség volt, hogy enyhe legyen a tél. Mindeközben az Egyesült Államok nagyobb befolyásra tesz szert az energia területén a kontinens felett, mint valaha Oroszország. Az elmúlt időszakban nem volt ritka, hogy Európa többszörös, bizonyos esetekben hatszoros áron jutott hozzá az amerikai földgázhoz, mint amennyit ugyanazért az amerikaiak fizettek. Felrobbant az Északi Áramlat vezeték, míg a tengeren az „árnyékflotta” hajói hozzák-viszik az orosz olajat, amely kerülőúton és drágábban jut el Európába.
A szankciók nem értek célt, ellenben elkezdődött a blokkosodás a világgazdaságban. A Nyugat összerúgta a port Kelettel, lassan mindenki összeveszik mindenkivel, miközben Európa vezető politikusai világháborúvá szélesítenék az orosz–ukrán vérengzést.
A szankciós politika zsákutcába futott, már az a kérdés, hogy „ki viszi el a balhét”. Még Németországnak is elfogyott a költségvetési mozgástere, a hibás döntések árát pedig mással, most éppen Közép-Európával fizettetnék meg. Azért megy harc, hogy a térség tagállamai is számolják fel az orosz beszerzéseket. Értsd: mondjunk le az olcsóbb gázról és vegyünk drágábban a németeken keresztül a németek kedvéért. Nagyon drága lett a tanulság, pedig volt, aki időben szólt. Hogy is fogalmazott Orbán Viktor? „A magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz!”
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Shutterstock)
